2025. január 2., csütörtök
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    szerelem

    Nyári randevú

    Zágonyi MónikaBy 38 hozzászólás1379 megtekintés


    Csak én, csak ő, csak egy pohár,
    s a gyöngyöző, ezüst vizem…
    Csak egy mosoly, csak egy talány;
    szeret vajon, vagy úgy hiszem…?

    Csak egy csodás reménysugár,
    az esti fényre libbenő…
    Kacsint a Hold… ragyogva vár
    a csókra itt e gyönge nő,

    s a kézfogás, a sejtelem,
    mit őriz óh, a szív belül
    igaz talán, s az érzelem
    titokra törve felhevül,

    s a láng ölel meg, azt hiszem,
    de nézd… igen, csak álmodom…
    Előttem ő s a hűs vizem;
    talán ma elvarázsolom…

    Share.

    38 hozzászólás

    6. T. Pandur Judit on

      Kedves Barackvirág!

      Engem elvarázsoltál a verseddel! 🙂

      Milyen szép is amikor még a vágy és a remény, a talány és az új érzelem ragyogása vakítja el az embert…
      Nincs az a hűs víz, ami ilyenkor eloltaná a varázslat tüzét!
      Nagyon frappáns, nagyon eltaláltad!

      Judit

    12. hova on

      Kedves Mónika!
      Ez a varázslat nagyon gyönyörű! Szeretem a verseidet, jobb szót nem is találok rá mint, hogy mindig van benne valami amitől varázslatos, úgy elcsendesít, jó érezni, hagyni, hogy hasson…
      szeretettel üdv:Vali

    15. Horák Andrea Kankalin on

      Szia barackvirág! 🙂
      A könnyed, libbenő sorok komoly mondanivalót takarnak. Szerintem ez már a védjegyed lett, nálam mindenképpen A kategória és a vers párhuzamos tartalma önmagáért beszél. Nagyon tetszik az építkezés, de nem leptél meg. Mindez úgy van benned, hogy szinte láthatatlan konfettiként szórod magadból úgy, hogy tán nem is ez a valódi szándékod.
      Fejet hajtok mindig verseid előtt, most sincs ez másként.
      A varázslat nálam működik, kívánom, hogy máshol is így legyen.
      Élmény volt megint. 🙂
      Szeretettel: Kankalin

      • Zágonyi Mónika on

        Szia Kankalin!

        Azt hiszem, a hozzászólásaid is irodalmi értéket képviselnek… 🙂
        Ez a versike csak úgy jött, miközben hallgattam a zenét, amit lent említettem… könnyedén… mint egy egyszerű, nyári pillanat… Összességében a zene és a szeretet ihlette… talán ezért… 🙂

        Szeretettel: barackvirág

    16. aLéb on

      Gyönyörű-könnyedén libbenek sorról sorra a remek négyes jambusok, a vers hangulata máris magába húz, a kedvesen szép, szellősen vezett szerkezet jólesik ebben a melegben. Nagy örömmel olvastalak, igényes szép írás. Olyan igazi Vers, ami bent tart végig.
      aLéb

    18. pirospipacs on

      "A gyöngyöző, ezüst vizem…" Óh, mily csodás randevú, hisz belefér megannyi természeti kép, érzelem, vágy, és varázslat, melyek számodra bizony nem tartoznak a nehézségek közé. 🙂 Tudod, kedves Barackvirág, néha az apróságokból lesznek tollad nyomán a legszebb versek. Ez is épp ilyen, könnyen suhantam soraidon, lágyan ringattál, miközben kicsit irigykedtem is. 🙂
      Remek vers, fogadd elismerésem.
      pipacs 🙂

    19. kingfisher on

      Kedves Mónika, ez a második vers, amit tőled olvasok, de nem tudok szó nélkül e mellett sem elmenni. Miért is mennék el, ha egyszer megfogott, és itt tartott. Nagyon szépen írsz! Ezt bátran ki merem jelenteni, hiszen oly sok művet olvastam az utóbbi években. Ez nekem nagyon tetszett. Ennél többet nem is szeretnék szószaporításként mondani, mert mi mást is mondhatnék : gratulálok, Zsolt

    Leave A Reply