Most csak szellő.
Virágos ágat lenget,
meg papírsárkányt röptet
a magasba.
Ha majd megnő,
belekap a hajadba,
s a szoknyádat libbenti
fel kacagva.
Aztán felfújja magát,
elkap egy út menti fát,
ropogtatja
a megvénült derekát.
Majd veszi a korbácsot,
és vízre száll,
egy hullámot kantároz,
már vágtat is, meg nem áll.
Messzire jár,
mire megbékél a táj.
Csak fejét csóválja egy
kis pipitér:
– Hiába, bolond lyukból
fúj megint az a bolond,
mihaszna szél.
4 hozzászólás
Nagyon-nagyin tetszik, különösen a vége!
Szeretettel gratulálok
Ica
Örülök, Ica, hogy tetszett. Ez most nem olyan lehangoló vers.
Szeretettel: Kati
Szép képeket találtál és kellemesen közölted!
Ruca
Köszönöm, hogy elolvastad. Örülök, hogy tetszett.
Kati