Hallgatásunk simul csendben,
szőnek ezernyi szép csodát,
szemeimben képed rebben,
messze futnak az éjszakák.
Sóhajom emlékek árnya,
szerelmed fénye elém hull,
eltörpül mindkettőnk álma,
képében vágyak csendje dúl.
Csak némán tekintek le rád,
lelkünk szivárványként mesél,
ölelkezőn ébred a vágy,
melegíti a nyári szél.
2 hozzászólás
Kedves Susanne!
Nagyon szép vers, olyan lágy hatású, mint a nyári szél. Nagyon jó vezér metaforát választottál a versedhez, a szerelem szelídségét is szépen kifejezi a nyári szél képe. A vágyakozást is jól kifejezi a szél, mert se a szél se a vágyak nem állnak meg sohase. Egy kérdést remélem megengedsz, a csend és a dúl szó összeállítás számomra túl ellentmondásos. Kifejtenéd, szerinted, hogyan tud a csend dúlni? Továbbí jó alkotást kívánok.
Köszönöm: Szalai Mihály Emil
Kedves Mihály:)
Először is köszönöm,hogy olvastál.
Természetesen bármikor kérdezhetsz,szerintem a két ellentétes szó csak erősíti egymást, bennem néha a csend is "dúl", tehát dolgozik.
Remélem máskor is benézel hozzám.
Köszönöm véleményedet !
Szeretettel : Susanne