Nesztelen vibrált az izzó levegő,
forrt, lángba borult a nyári szenvedély.
Hazafelé tartottam a munkából,
mikor mellém szegődött egy seregély.
Beszélt hozzám én vígan felelgettem,
mikor hirtelen eleredt, zuhogott.
Esernyőm alighogy elővettem, el
is tettem, hisz oly lebilincselő volt.
Hirtelen egy kósza gondolat futott
át sebesen, cikázva a fejemben .
Lekaptam körömcipőm, kézbe fogtam,
s táncra perdültem mezítláb, derűsen.
Úgy éreztem magam, mint réges- régen…
Ruhám átázott, hajamból víz csorgott.
Szívem vadul vert, lelkem fénnyel telt meg,
nekem most semmi más, csak ez számított!
4 hozzászólás
Kedves Suzanne! Jól megragadod a pillanatot. És jól ki is fejted, mi a lényege. Lelkünk fénnyel telik meg és ilyenkor bizony csak ez számít. Barátsággal: Madàr.
Kedves Madár!
Köszönöm szépen kedves szavaid.
Örülök, hogy tetszett a versem.
Szép napot kívánok:
Zsuzsa
Kedves Suzanne!
"Nagyon szépen beleléleted magad ;
teljesen átadtad magad a nyári zápor nyujtott varázsának!
"Szívem vadul vert, lelkem fénnyel telt meg,
nekem most semmi más, csak ez számított!"
Szeretettel gratulálok:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
De örülök, hogy itt vagy! És hogy olvastad a versem.
Köszönöm a gratulációt.
Szép napot kíváánok:
Zsuzsa