Ömlik a tóra ragyogva a napfény,
fodrozó hullámán csillog, játszik,
sárgák a zöldben – a kék égben látszik -,
az aranyhalak, ahogy úsznak felénk.
Nyárfák a parton susognak a szélben,
ezerszínű felénk újra a nyár,
aranyszín gabona, tengeri vár,
bármerre nézel – "tejjel és mézzel"…
Látom a földeken apáink léptét,
hallom a szélben anyák sóhaját,
erősek leszünk, senki sem tép szét,
a magyarság nem keres már új hazát,
táltos énekel, az ég is nekünk kék,
megvédjük, ha kell az ősök honát.
4 hozzászólás
Kedves András!
Remek szonettet hoztál megint.
Az eleje igazi nyári képeket fest elénk, a vége egy kicsit hazafias.
Tetszett.
Üdv: József
örülök, hogy tetszett, József
köszönöm
Szia András!
Miközben olvasgattam ezt a verset (is) azon gondolkodtam, hogy amit megfogalmaztál, minimum azt érdemled a szép szavakért, gyönyörű képekért és mesterművekért, amiket jó ideje megosztasz az olvasókkal. 🙂
Többet nem is tudok írni. Inkább nem.
Nagyon szép ez a vers, András, igazán lenyűgöző és elgondolkodtató. Talán egyszer összefoglalom, írok ezekről a gondolatokról egy prózát. 🙂
Addig viszont minden jót kívánok neked! 🙂
Nagyon szép vers, mint a többi is.
Szeretettel: Kankalin
köszönöm, kedves Kankalin