Aranyat csókol zöld levelekre
öreg Napja a haldokló nyárnak.
Pasztelles árnyak tépik a tájat
apró szilánkok gyöngyeire.
Dombok hullanak völgyeikbe,
bennük alszik a meddő idő.
Onnan kinő a halk elmúlás,
andalító, lágy megnyugvás.
Hűvös szellő hajlik a térben,
vöröslő fényben ébred az ősz.
Ám te mégis félhomályt szősz
karcsú testére meztelen nyárnak.
14 hozzászólás
Szia!
Ebben is tetszenek a képeid, letisztult az egész vers.
Gratulálok,
Gábor
Nagyon szépen köszönöm, Gábor. 😊
Ginko🌺
Nagyon szépen köszönöm, Gábor. 😊
Ginko🌺
Kedves Ginko!
Nagyon tetszett a "Nyárvégi"d!
Mint a legtöbb írásnál a hatást keresem,
az utalást,mit akarna kifejetni,milyen módon.
Nálad egy magas nívót találtam…
ötletes és egyéni alkotások!
Gratulálok!
Üdv:sailor
Szép napot!
Nagyon szépen köszönöm Sailor, megtisztelsz. 😊
Üdv: Ginko😊
Kedves Ginkó!
Felemelő műved megírásához szívből gratulálok!
Gyönyörűek a költői képeid!
"Aranyat csókol zöld levelekre
öreg Napja a haldokló nyárnak.
Pasztelles árnyak tépik a tájat
apró szilánkok gyöngyeire."
Szépséges lelkületre vallanak soraid mélységei!
Szeretettel gratulálok hozzá!
Zoli Kaposvárról!
Írj sokat ha van időd, és késztetésed, mert igazán
tehetséges fiatal vagy!
Nagyon köszönöm, Zoli. 😊 Örülök, hogy tehetségesnek tartasz, megtisztelő.
Üdv: Ginko🌺
Szia Ginko! Nagyszerű ritmus, klassz vers! Üdv: én
Szia Bödön,
Köszönöm szépen, nagyon örülök, hogy tetszik. 😊
Üdv: Ginko🌺
Szia Ginko! 🙂
Tetszik a versed hangulata, el lehet andalodni rajta. Olyan, mint a lustán távozó nyár, tele melankóliával és az érzéssel, hogy nemsokára átveszi helyét az igazi ősz.
Eltűnődtem a szakaszokokon, mert félig kötöttnek, félig szabadnak érzem mindegyiket. Mindig továbbgondolom, amikor ilyet találok, mert ha már "félig", akkor lehetne egészen is az – mármint kötött.
A szótagszámok legtöbbje 9-es, néhány 10-es és egy 8-as került közéjük. Ez a váltakozás nem periodikus, ebben látom a vers szabadságát. Néhány helyen akaratlanul is felötlöttek bennem megoldások, hiszen ritmusod sajátos, de lehetne még javítani rajta.
Pl.: a "dombok hullanak völgyeikbe" megállított, azonnal "beurott" a "völgyek ölébe".
Úgy érzem, maradt még tartalék a versedben annak ellenére, hogy nagyon szép, és egyre szebbeket írsz, azt pedig külön kiemelem, hogy az eddigi verseidből megmutatkozik belső világod, mely visszafogottan kedves és zenei.
Örömmel olvastalak. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Ginko! 🙂
Tetszik a versed hangulata, el lehet andalodni rajta. Olyan, mint a lustán távozó nyár, tele melankóliával és az érzéssel, hogy nemsokára átveszi helyét az igazi ősz.
Eltűnődtem a szakaszokon, mert félig kötöttnek, félig szabadnak érzem mindegyiket. Mindig továbbgondolom, amikor ilyet találok, mert ha már "félig", akkor lehetne egészen is az – mármint kötött.
A szótagszámok legtöbbje 9-es, néhány 10-es és egy 8-as került közéjük. Ez a váltakozás nem periodikus, ebben látom a vers szabadságát. Néhány helyen akaratlanul is felötlöttek bennem megoldások, hiszen ritmusod sajátos, de lehetne még javítani rajta.
Pl.: a "dombok hullanak völgyeikbe" megállított, azonnal "beurott" a "völgyek ölébe".
Úgy érzem, maradt még tartalék a versedben annak ellenére, hogy nagyon szép, és egyre szebbeket írsz, azt pedig külön kiemelem, hogy az eddigi verseidből megmutatkozik belső világod, mely visszafogottan kedves és zenei.
Örömmel olvastalak. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin,
Köszönöm szépen, hogy olvastál és külön örülök a hozzászólásodnak, észrevételeidnek. Megtisztelsz. 😊
Szeretettel: Ginko🌺
Kedves Ginko!
Hangulatában, képeiben, füzérrímeivel, dallamával igen megkapó ez a nyárvégi vers. Örömmel olvastalak.
Laca 🙂🌹
Nagyon szépen köszönöm, Laca. 😊