Csilingelnek a jégcsapok,
csacsogó angyal vagyok,
csapongok a fagy felett,
a jég alattam megremeg.
Behorpad egy picinykét,
madárházban két cinkét
ringat a januári fagy,
hűse mindent átitat.
Fürtjeimet tépi a szél,
kabátom is elalél.
Elég ebből, toppant lábam,
majd sikítva elcsúszom
egy jégtócsában.
Nyert a tél egyelőre,
de nem vagyok ilyen dőre,
hogy azt higgyem,
így is marad
és soha nem jön el,
a tavasz.
6 hozzászólás
Kedves Edit!
Remek vers! Lendületes!
Lassan a kertek alatt a tavasz, na egy kicsit még odébb…
Szeretettel gratulálok: Ica
Köszönöm, kedves Ica!❤
Kedves Edit!
Nagyon érdekes téli képek, vidám és valóban humoros, míg végül a mégis a tavaszra vársz.
Kedves, csilingelő vers, szeretettel olvastam: Kata
Köszönöm, kedves Kata! ❤
Lesz bizony kedves Edit tavasz 🙂
De a télnek is megvannak a szépségei… is 🙂
Tetszett.
Szeretettel: Zsu
Köszönöm, Zsuzsa! ❤