Nyikolaj Szokolov: A házak éji félhomályba…

Nyikolaj Szokolov:
A HÁZAK
ÉJI FÉLHOMÁLYBAN…

A házak éji félhomályban,
Csupán fenyőfák meredeznek,
Az égen fényes csillagképek,
S a hold banánra emlékeztet.

Juharfa suttog csak a csendben,
Csak mélabús kutyák ugatnak.
Ha van még várakozni kedved,
Hasad a hajnal a kakasnak.

Az égről csillag hullik némán.
Kívánj, kívánj valami szépet!
S ha nem is válnak be az álmok,
Ne veszítsed te el reményed.

Lehet, beválni nem oly készek,
De ne okozzon ez kétséget;
Álmodj, barátom, álmodozzál,
Kívánj, kívánj valami szépet…

Suhant, felizzott, ez volt minden?
Várj, még lehullhat újabb néked.
Már kigyúlt keleten a hajnal,
Jelezvén – van körötted élet.

Fordította: Szöllősi Dávid

__________________________

Николай Соколов:
НОЧЬ ДОМА
ПОГРУЗИЛА В СУМРАК…

Ночь дома погрузила в сумрак,
Только сосен стоят истуканы,
И мерцает созвездиями небо,
И луна будто плод банана.

Тишина, только шепот клена,
Только вой собак заунывный.
Подождешь еще хоть немного
И начнется рассвет петушиный.

С неба падают звезды без звука.
Загадай, загадай желание!
Но мечты эти все несбыточны.
Ну зачем же, не падай в отчаяние

Может быть не так уж несбыточно,
Пусть несбыточно, но не отчаянно.
Помечтай, мой друг, помечтай,
Загадай, загадай желание…

Догорела и все, пшик…
Жди, а вдруг пролетит случайно.
А рассвет на востоке горит,
Жизни круг собой утверждая.

__________________________