Nyíló virágom hajnala

Mikor redőnyöm résén beköszönt a holdfény,
titkos árnyakat rajzol falaimra a csend,
úgy vélem halkan surran a lépted most felém,
s a sűrű sötétben érzem megfogod kezem,

tüzelő érintésed súgja szavak helyett,
mennyire kívánod az elérhetetlent, még
vállamat finoman harapva, vágytól remeg
minden testrészem, magadnak követelve rég,

vezess, hogy újra érezzem a mámoros kéjt,
tudom, hogy testem majd kinyílik mint egy virág,
s te óvatosan, egyre többször lehelve kérd,
együtt érjen a hajnalban ébredő világ.