Szellő cirógatja arcom,
dúdolását ím hallgatom,
csodás az illat, mit érzek,
a tavasztól jót remélek.
Éled a természet újra,
megrezdül a szívem húrja,
a természet feledteti,
amit a tél vetett neki.
A sötétet és hideget,
a kopár hegyet és völgyet,
a hosszú meddő éjszakát,
nappal fázós valóságát.
Dalolnak már a madarak,
boldogságról áradoznak,
tekints fel a kéklő égre,
nyisd ki szíved minden szépre.
8 hozzászólás
Drága Rita! Gyönyörűséges versedet, szeretettel olvastam! Kívánok neked mielőbbi jobbulást! Szeretettel Edit
Kedves Edit!
Nagyon szépen köszönöm az olvasást. Mikor már kezdem azt hinni, hogy jobban vagyok, ismét rám tör a köhögési roham.
Azért igyekszem többet fent lenni, mert feküdni se jó.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
“Éled a természet újra,
megrezdül a szívem húrja,”
A tavasz képes csodát csinálni.
Ilyenkor minden szebbnek és könnyebbnek tünik!
“a hosszú meddő éjszakát,
nappal fázós valóságát.”
Felváltja a napos idö,a kikelet,a
madárdall
Gratulálok nagyon szép poz.hangzású írásodra!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Nagyon szépen köszönöm kedves szavaid, szeretetteljes hozzászólásod.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita,
gyönyörűszép ez a vers, lélekcirogató és iránytűs.
“Szellő cirógatja arcom,
dúdolását ím hallgatom,
csodás az illat, mit érzek,
a tavasztól jót remélek.”
A tavasz érkezése gyönyörű ünnep ,minden újjászületik. Legyen szó hóvirágról, ibolyáról ,egy rügyet hajtó gyümölcsfáról, de akár az emberek lelkéről is, minden új ruhába öltözik, minden újjászületik.Megejtően szépen fejezed ezt ki az alábbi sorokba:
“Éled a természet újra,
megrezdül a szívem húrja,
a természet feledteti,
amit a tél vetett neki.”
Minden fényben, zöldben ragyog,gyönyörködhetünk az ég kékjében, a felhők játékában, a madár dalában, lelkünk megtelik vággyal, reménnyel, élni akarással, tettrekészséggel.
Dalolnak már a madarak,
boldogságról áradoznak,
tekints fel a kéklő égre,
nyisd ki szíved minden szépre.
A zárósor felszólit arra,hogy tárjuk ki a szivünket és érezni fogjuk élni szép.
Mély elismeréssel és szeretettel gratulálok.
napfény
Drága Napfény!
Nagyon szépen köszönöm, hogy ennyi időt szántál egyszerű soraim elemzésére. Hálás vagyok azért, hogy olvastad. Igen, kell, hogy örülni tudjunk a szépnek, Édesanyám májusban született, pontosabban május 7-én és mivel május első vasárnapja anyák napja volt, összekötöttük a kép jeles alkalmat. Illett is hozzá ez a hónap. A világosság, fényesség, ragyogás, az élet szépsége, a természet újjászületése. Isten azért adta, hogy sok embernek teljen benne örömre. Szorgalmas, szerény, szelíd, jóindulatú, kedves és okos asszony volt. A szülei, tanárai, testvérei egyaránt szerették. Édesapám volt az első és az utolsó férfi az életében. Tiszta volt, mint a fény. A családnak élt, mégse érezte magát “lestrapált háziasszonynak”, soha nem lázadozott. Sütött, főzött, varrt, mesélt, meghallgatott, vízet húzott a kútról, meleg otthonnal, főt étellel fogadott, nem szomszédolt, soha nem volt pletykás, mindenki titkát – amit megosztottak vele – elvitte a sírba. Mindenkit ő ápolt, az apu nagymamáját, a saját édesanyját, a gyerekeim, ha betegek voltak, édesapám, s tette mindezt zokszó nélkül.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
“Szellő cirógatja arcom,
dúdolását ím hallgatom,
csodás az illat, mit érzek,
a tavasztól jót remélek.”
Csodaszép versed megcirógatta a lelkemet.
Szeretettel: Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Tudom, hogy Te is mennyire szereted a természetet, annak szépségét. Köszönöm, hogy nálam jártál és lelket cirógatónak tartottad soraim.
Szeretettel: Rita 🙂