Ez lett volna az új élet nyitánya,
s menekülnénk kuszaság erdejéből,
míg az angyalok rendjéből a gőgöt
meg nem látná egy éles szemű angyal.
Személytelen lesz életünk – világos -,
személytelenebb mint egy törött tükör,
húznánk az igát boldogan mint ökör,
a rét mára már leginkább csalános…
Ha a gyermekszülés öröme múlik,
ha több már a nyár mire emlékeznél,
s ha több már a múlt mint a jövő lehet.
Ha hajadban is az ősz kedve nyúlik,
ha sokáig gondolkodsz régi könyvnél,
s már érzed, az Idő is beléd nézett…
5 hozzászólás
Kedves András!
…és felgördülhet a függöny.
Tetszett a versed, gratulálok!
Köszönöm szépen kedves Tigrana
Kedves András!
´a rét mára már leginább csalános´!!!!!!!!!
Gratulálok:sailor
Köszönöm kedves Sailor!
Kedves András!
A "csalános" jelző elgondolkodtatott. Csípős, viszketős – ahogy az élet is. De a csalán csak a tápdús talajban él meg. A korom miatt eszembe jutott, hogy életünk második felében új növények is sarjadhatnak ebből a földből-múltból.
A versed tetszik, sokszor olvastam.
Szeretettel:
Ylen