Megelégszel már ha jó a falat
feladtad rég a vigasságokat
elfogytak mind a társaságok
vacsorára gyógyszeredet rágod
Nem keres már hölgyek közt sem szemed
kalandvágyó hívó tekintetet
ha rád lel még pajzán gondolat
eltűnődsz mi van a szoknya alatt
Elhagyott rég a mosoly a derű
vértelen ajkad néma keserű
biztatnak olykor, szép még az élet
nekik, kik nem éltek nyolcvan évet
Mások mondják nem érdemes élni
értelmét célját senki nem érti
rá is bólinthatnál igaz- igaz
de sejted az mégsem lenne igaz