Világunk tiszta magától dől fel,
A jónak torkán akad a panasz,
S hol a titok mindig hason fekszik,
Ott zörömböl örökön a haraszt.
Csontjainkban, minden lelki erő
Fenséges halálunkat hirdeti.
Kik nem jöttek még e világra el,
Ezt akarjátok ti elhitetni?
Átfagyott igazság tölti az űrt,
A halál is magát ostorozza,
Bomlik elménk, s egy világ támad ránk,
Hitünket is tolvaj fosztogatja.
2 hozzászólás
Kedves Szejke,kemény ,való szavak a mai világ rendjéhez,tetszik a vers,szerkezetileg is nagyon jó,üdv:Szekelyke.
Minden időben örökkön kell a keménység, köszönöm szépen kedves szavaid székelyke!