Nyugalom

Most hirtelen csönd lett, mély, néma csönd,
még a felleg sem úszik odafönt!
Szívem hallod? – őrülten dübörög,
egy szelíd vágy mellettem ücsörög.

Idill és csönd van, béke, s néma csönd,
lelkem öleli, s lepattan a köd.
Kint egy kis madár nékem dalolász,
száll rózsás ajkamról bársony fohász.

Talán álmodom? Vagy talán varázs?
Mindegy, jó így, még ha csak kis parázs!
Ne menj, maradj illanó látomás,
nem is ittam még veled áldomást!

Itt áll az asztalon, lányom csokra,
üde aromáját körém fonta!
Ablakon nézek, alkony rám nevet,
vígan ülök szép bokrétám mellett.

Fátyolos szememet megtöröltem,
nem káprázat, est lebeg köröttem!
Lelkemben derű csordultig tele,
édes szeretettel telis- tele.