Ma nem kellene semmi más
Nem kell szeretet, s látomás,
Csak egy kis kandalló, s mikor
Ott vagyok, nincs, ki eltipor.
Meg egy kis halál kéne már
Érzem engem a menny is vár
De a pár földi lánc még tart,
Mint mikor senki sem akart.
Kellene a bús magány, ha
Más nem is, de az árnyéka,
Ahol egy öreg tölgy alatt
Megkaphatnám a nyugalmat.
Kell most ember ki mondd pár szót:
halkat, s örökre altatót.
7 hozzászólás
Perfecto!
Ez most passzol hozzám… nagyon szépen írsz, de ezt úgyis tudod. Nem tudlak lassan csak a csillagokig fényezni.
Héka bébi, ez naon halálvágyós vers… ne passzoljon, nem jó az! én is akkor írtam, mikor magam alatt voltam naon :/ de remélem már okés minden!
Szia!!
Az eleje pedig olyan kedvesen indult. De most épp rossz kedvű vagyok, és pont ilyen érzések kavarognak bennem is. Csak én egy kis nyugalomra inkább Hawaii-on vágyom. :-)) Nekem nagyon tetszik ez a versed!! Ügyi vagy! És jól átjönnek az érzések rajta! Gratula! :-))
Nagyon köszönöm 🙂 majd írok Hawaii-osat is 🙂
Ez nagyon szép, tele szomorúsággal..és a pozitív gondolatok?
Amik előrevisznek?
Nem csak örökre altatót tudna mondani ember, hanem épp kedveset, ami olyan meleg, mint a kandalló..)
Ez csak vélemény, és a versed nagyon szép, gratulálok: d.p.
óóóó, ez az egyik legrégebbi versem, és sok helyen nagyon hibás is szegény. szimplán nosztalgiából van fenn 🙂
nem vagyok ennyire letargikus lélek, csak inkább a versekben élem ki, ha szomorú vagyok.
köszönöm, hogy hozzászóltál 🙂