Nyuszika

Lassan éjfél, késő van már, a fáradt test alvásra vár!
Az álomhoz nem sok kell, előállok mesémmel.

Hallottam ám én egy nyúlról, messziről jött, határtúlról.
Neki sem volt sok barátja, csak egy kövér vén gazdája.
Enni is csak néha kapott, répából csak szikkadt jutott.
Ám a nyúl ezt mégse bánta, amig ott volt szive párja:
A szemközti házban élt, kis nyulacskánk meg remélt,
Hogy egyszer majd együtt lesznek, répából csak frisset esznek.

Álmodozott hősünk sokat, életkedve sosem lohadt,
Pedig sorsa nem volt mesés, öröme sem volt, csak kevés.
Ám egy napon, szörnyü dolog, de gazdája már nem morog:
Megfulladt az istenadta, belefulladt a zöldbabba.

A szomszédból öreg néni átjött hamar körülnézni.
Sajnálkozott, sirott-rivott, a nyúllal nem foglalkozott,
Ám a nyuszi vadul ugrált, új gazdára emigy talált.
Megszánta őt a nénike, ölbekapta, hazavitte,
És a két nyúl most már egy pár, semmi gondjuk nem lehet már…