2024. december 22., vasárnap
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    szonett

    Nyüszítenék

    Horák Andrea KankalinBy 18 hozzászólás1517 megtekintés

    Tavasz kering, s nem ér az illat, kihalt
    belül virágom egy édes éneken.
    Az orrom elfajult. Nem tudom mi hajt
    tovább, de járt utad vakon vétkezem.
    Hogy jó veled, elmondom én, de fájhat,
    ha úgy adom magam, hogy porba hullhat
    fejed, s ölembe hajtanád, de várhat,
    csak pillanatra jár, bogozna múltat,
    s csekély esély maradt: erőnk hatalma.
    Stabil kötél e szalmaszál? Nem tudom,
    de úgy kapaszkodok belé kaparva
    veled, hogy felébred minden zegzugom.
    Nyüszítenék, de csöndbe csalt a holnap,
    ha némulok, az nálam ritka kórlap.

    Share.

    18 hozzászólás

    2. aLéb on

      Igen, Kankalin, a feltételes módok :-). Erősen érző vers, de bennem mégsem tud jól megkapaszkodni, mert emiatt a bizonytalanság miatt nehezen fogom meg. Szépen, jó eszközökkel vezetted, és tetszik, hogy a történet folyamatossága is megvan most, és a zárás is jól csattan, szép az ütemtartása, a rímeid is vittek. Örömmel olvaslak, most a tartalom labilitása mellett is könnyedebbnek érzem a szonetted.
      aLéb

      • Horák Andrea Kankalin on

        Szia aLéb! 🙂
        Megfogtál, elgondolkodtattál. Azon morfondírozok, hogy a szonettek szabálya mennyire engedi meg a feltételes módot. Erről még nem szólt a fáma, de ha tilos, arról mindenképpen tudnom kell. 🙂
        Hogy bennem így zajlik, az nem véletlen. Őszintén és tisztán jött belőlem, spontánabbul, mint az összes többi.
        Azt gondolom, hogy itt a feltételes módok ellenére tiszta képeket alkottam, de most elbizonytalanodtam.
        Az általam írt szonettek súlyosak, rendkívül bonyolultak, időigényesek, és tán nem is szonettek. 🙂
        Kicsit elkeveredtem a labirintusban. 🙂
        Ha lesz egy kis időd, szívesen venném, ha bővebben szólnál arról bárhol, amit itt elmondtál.
        Kérdések merültek fel bennem a szonettek írásával kapcsolatban. Nevezhetem bizonytalanságnak, vagy feltételes módnak is. :)))
        Köszönöm, hogy foglalkoztál a verssel. 🙂
        Szeretettel: Kankalin

    3. aLéb on

      Szia Kankalin!
      Szerintem nincsen olyan szabálya a szonettnek, hogy ne lehetne feltételes módokat használni, és én azt gondolom, hogy az abban hozott hangulati fordítások szépen épülhetnek a feltételes módra. Tartalmi megkötés, ha annak lehet nevezni, az a zárásbeli két sorban a hangulati fordítás igénye a shakespearei-nél, míg ez az átfordítás a petrarcai, vagy ronsard-i szonettnél a tercinákban történik.
      Azt éreztem, hogy szaladt benned ez a szonett, ahogy írtam, folyamatosan épül, szépen tart, és jól cseng le, tehát semmiféle tartalmi fenntartásom nincsen :-).
      …és de, szonettek.
      Szóval, ha úgy érzed, nyugodtan hozd így az érzéseidet, én természetesen csak a saját véleményemet fogalmazom meg a versek alatt, itt is ez történt.
      aLéb

      • Horák Andrea Kankalin on

        Szia aLéb! 🙂
        Köszönöm, hogy visszacsatoltál, még ha óvatos-szerényen is. 🙂
        Valóban szaladt bennem ez a szonett, az adott hangulat elég rendesen begyűrt. Nem gondolom azt, hogy más formában kellett volna elmondanom gondolataim, mert legtöbbször a szonettek felé hajlok még akkor is, ha nem tökéletes, amit létrehozok. Talán menekülés is ez.
        Ugyanakkor elgondolkodtam azon, hogy pihentetnem kellene ezt a formát, mert csak ártok Őcsodásfenségének, azt pedig hű alattvalójaként nagyon nem szeretném. 🙂
        Köszönöm, hogy elmondtad véleményed, mert számomra fontos, hogy tisztán láthassam önmagam.
        Továbbra is szívesen fogadom a kritikákat, és egészen bátran légy ennél sokkal keményebb!!! :))) Nem fogok sértődni, a lelkem se sérül, mert jól tudom, hogy építeni szándékozol engem, mint ahogy másokat is. 🙂
        Szívesen tanulok tőled, mint ahogy a kezdetektől is. Köszönöm, hogy véleményt alkotsz verseim alatt. 🙂
        Már építettem téglából falat, de itt sokkal nehezebb. 🙂
        Szeretettel: Kankalin

    5. prince on

      Kedves Kankalin! 🙂

      Annyira érzem benne a Nőt. A szóhasználatod, a sorok összetétele, lágysága. Lelke van a verseidnek, amelyek beleépülnek az olvasó lelkébe. Nagy hiányosságom, hogy nem tudom teljes mértékben kifejteni a rám tett hatását.

      Én örömömbe "nyüszítenék", ha ilyen verselő képességekkel rendelkeznék, mint te.

      Minden írásod élmény!

      Szeretettel

      Zoli

    Leave A Reply