Ő

Az arca fáradt volt, s már kissé öreg,
De lelke fiatal volt, s erős, mint a cövek!
Mindig mosolygott, csak ritkán sírt,
S most takarja a mélységes, temetői sír!

Szeme kedves volt, s fáradt, az is.
Szemében láttam, mellettem áll, bármi történjék is!
Végignézte ahogy felnövök, s megvalósítom álmaim,
S bíztatott, segített, hogy elérhessem céljaim!

Haja fekete volt, s egy-két hajszála ősz.
De dolgozott akár nyár volt, tél, tavasz vagy ősz!
S mert szerettük őt( ő is minket) elengedni nehéz.
Az Élet egy pillanat,jön-megy…ennyi az egész!

Lelke velünk marad,amíg csak élünk,
Akármi lesz is, soha, semmit nem feledünk!
Az arca, a lelke, a szeme, a haja…
Nyugodj békében Drága Nagypapa!