Ő. a vendégeim és én

Hanyagul visszalöktem
magam a jazz korszakába,
ahogy átnyálaztam a régi lemezeket.
törökülésben ültem a hi-fi előtt
Charlie Parkerral, Gillespivel,
Monkkal diskuráltam,
és hűs bort szopogattunk.
Charlie zsibbadtan, elterülve a kanapén
motyogott valamit
közelebb hajoltam hozzá,
ő üveges tekintettel méregetett,
már rég átlőtte magát
furcsa démonaihoz.
Gillespie lábával ütötte a taktust,
Monk spontán a levegőben
billentyűzgetett.
a csajom néha-néha titkon meglesett,
mikor lelepleztem zavartan mosolygott.
töltött a poharamba, s az üvegről
a pára végig folyt ujjain.
koccintottunk.
Ő, A VENDÉGEIM ÉS ÉN.