Ó, apám!
Te erős vár, bástya, kőszikla,
ki irányt, utat, modellt mutattál,
a tenyereden vittél minket,
reád mindig büszkén felnézhettem,
hisz színaranyból van a szíved!
Ó, apám!
Izzó poklok poklát megjártad,
zord forradalmat és rút háborút,
oly sok ádáz csatát megvívtál,
volt a sorsod borús, sőt sanyarú,
szívós voltál, mindent kibírtál!
Ó, apám!
Megfogom a kemény munkától
kérges kezed. Redős homlokodra
most bársonyos csókot lehelek.
Látod? Túlcsordul sóhajos könnyem.
Mindent nagyon köszönök neked!
2 hozzászólás
Ó, mondhatom én is, hogy Ó, te Zsu!
Szép versed édesapádhoz mindent mond, főleg, hogy szereted
és tiszteled, azért tudtál neki komoly, megtisztelő szavakat
használni versedben. Ilyen szép verset nem sok apa kaphat.
Nagyon tetszik a versed, szeretettel olvastam
Finta Kata
,
Kedves Kata! Köszönöm szépen kedves szavaid: Zsuzsa 🙂