Bármerre járok rád gondolok
úgy érzem hogy hiányodtól megbolondulok
Nem tudok mit tenni függőd lettem
mint mindig ma is érted keltem
Felültem ágyamban, nem voltál velem
azt kívántam bárcsak ott lehetnék veled
De én mégis itt vagyok, hiányod átkarol
és a fájdalom melyet okoz, szívembe behatol
Azon jár az eszem, hogy mit tudnék tenni
ahhoz hogy örökké a tiéd tudjak lenni
Egy esélyem marad, hogy nagyon erős leszek
de erőssé engem szerelmeddel teszel
Te nem hiszed el de gyönyörűséged határtalan
s mikor meglátlak téged a mennyben érzem magamat
Olyan lány mint te nincs a Földön még egy
maradj velem örökké én csak ennyit kérek
Mert nélküled nehéz még levegőt is venni
de ha te velem vagy, tudok levegő nélkül élni
Nekem csak egy dolog kell ahhoz hogy éljek
Te vagy az drágám, Te vagy az élet
1 hozzászólás
Szia!
A versed mondanivalója nagyon szép, igazán mély.
A formán viszont lehetne javítani, jobban figyelni a szótagszámra és változatosabb rímeket faragni… Figyelmedbe ajánlanám a prózaverset.
Szerintem abban nagyot tudnál alkotni.
Delory