Obzor vagyok,
kutya, szolga, rab.
Az Elandorok átka,
mitől tömlöcbe vagyok zárva.
Halál pecsétjét hordom karomon,
Saját véremet arcomon.
Kardok élének hege borítja testem.
Kin és gyötrelem látható jövőmben.
Láncok csörgését hallom minden pillanatban,
s az őrzőktől való rettegést, akaratlan.
Sorosom s végzetem nem más,
mint száz meg száz ostorcsapás.
2 hozzászólás
Gratulálok a vershez! hűen bemutatja, milyen klassz Toronban élni. 🙂
Egyik karakterem mondta az pietoroknak. 🙂