Egy
Megnyugodtam benned
És most is érzem éned
Sebeim sajgására
Gyógyír volt a fényed
Elszállt az alkalom
Ujjaim üresek
Szemeim kéket keresnek
S ajkaim elmúlt ízeket
Sóvárognak
Cigaretta s kávé érett zamatát
Mit ajkaid adtak újra át
Számban érzem csókjaid hevét
Bőrömön szenvedélyed kezét
Ahogy kigyúl a testem és érted kiált
Vágyván vágyva közelségedet
Ahogy újra kimondom neved
És szeretném újra mondani neked
S magaménak hívni téged
Akkor is, ha nem leszel más soha
Csak önmagadban csodálandó csoda
Hogy néztelek én! Mint gyermek az Istent
S most sötét lett egyszerre itt mert
Te voltál a Nap
Nincs most mint önmagamnak keresni utat
Kettő
S más is volt itt.
Ezernyi beszélgetésünk hajnalig
Számtalan új irodalmi élmény
Sóvárgom tested és sóvárgom szellemed
Hiányzik lelked, a csendes szeretet
Az ezernyi kérdés mi belül ostromol
S nem mondhatom el mert nem vagy már sehol
De ha lennél, vajon tudnék-e szólni
Vagy belőlem csak a csend tud szónokolni
Most elmegyek. Bár újra láthatnálak
De szabadulni vágyott a szíved tőlem
Hát repülj ha nélkülem magasabbra szállsz
Tárd ki szárnyad, édes, kék angyalom!
2 hozzászólás
Szeretem a verseidet Miléna. Most is csak megerősíteni tudtál benne.
Szeretettel:Marietta
Örülök, hogy ez is tetszett! 🙂
Miléna