Óda a Trabanthoz

Gépkocsik virága, márkáknak királya,
Te az autóipar legszebbik gyártmánya.
Trabantos nemzedék, emlékezvén rólad,
Friss virággal járja az autóbontókat.

Egykoron hogy várták világra jöttödet,
Lángeszű mérnökök tervezte gépezet.
Mi csak elérhető, technika vívmánya,
Sok zseni tervező mind beléd plántálta.

Volkswagen, Mercédesz Toyota kínálat,
Messze lemaradva kullogott utánad.
Egy nagy márka maradt, talpon a vidéken,
Kemény vetélytársad, Zaporozsec néven.

Később ez a beste sem vette a gátot,
Így meghódíthattad az autós világot.
Géniuszok csúcsa, te kiváló járgány,
Ellenedre fordult egy nagy irigy ármány.

Piszkálgatni kezdtek és beléd kötöttek,
Ilyeneket szóltak -, ezek csak pöfögnek!
Épp azt kritizálták, mi benned élvezet,
Esztétikus külsőd, tágas utastered.

S a légkondicionálás zseniális volta…
Mit törhette fejét, mind ki ezt megoldta.
Télen a fűtéshez bunda volt a nyerő,
S forró nyáridőben az ablaktekerő.

Praktikus megoldás, mily komfortos, gáláns,
A hátsó utasnak a ki- és beszállás.
Abroncsos szekérrel felér rugózása,
Ha éhen ülsz bele, nincs amit kirázna.

Mind, mind ez már eddig maga világcsoda,
De megtetézte mégis a gyár mérnökhada.
E dicső termékre téve fel koronát.
Motorod oly mesés, hogy szolgált koron át.

Bár nyugati cégeknek újításra tellett,
Katalizátor s turbó neked sosem kellett.
Ők gyengén leheltek, s hangjuk is lehalkult,
Te, mint egy bűzsárkány, nem ismertél alkut.

Röhögve bámultad, a száguldó masinák,
Hogyan korlátozzák a fogyasztás fokát.
Te bezzeg urasan, cammogva mehettél,
Közben mi beléd fért, annyit megehettél.

Ám van mi indokolja a lázadók tettét,
Hogy a szép Suzukit királynővé tették.
Fiatal és ügyes, s mindenképpen nyerő,
Te lettél ősz fejjel, környezet-szennyező.

Gépkocsik virága, király sok koron át,
Megvénhedt fejedről lehullott koronád.
Látod, így múlik el a világ dicsősége,
Lassan majd elfelejt a jövő nemzedéke.