Az est illatával odalett csodád,
piszkos vánkosodon a vacsorád,
zúzmara piheg kabátodon reggel,
ébredsz kábán, kettesben a csenddel.
Rühelled a tényt, kunyerálni nem jó,
zár van még a túlvilági ajtón,
üszkös lett az élet, üszkös lett a lábad,
elcsente a király, elcsente a várad.
Kisemmizett léted betemetted régen,
vegetál a semmi, mi lesz veled télen?
4 hozzászólás
Kedves Edit! Megrendítő képek! S hány embernek jut ez osztályrészül? Belegondolni is szörnyű! Szeretettel: én
Nem tudjuk Bödön! Köszönöm, hogy olvastá!
Kedves Editke!
Ha mindez igaz – ha nem volna az, akkor nem ezt írnád. Borzasztó, hogy valaki
ennyire lezüllik. Azonban sajnos, nem egyedül van.
Neked pedig mielőbbi megnyugvást, békességet kívánok
szeretettel:
Kata
Kedves Kata, köszönöm, hogy olvastál.
A nyugalom és békesség az jó lenne!
Szeretettel: Edit