Karfa ropogása vagyok,
csoszogó papucsok
fáradt nyögdécselése,
libbenő köntös
suttogó lehelete,
gémberedett kilincs
fájó nyikorgása.
Nyíló hűtőajtó
sarki fénye vagyok,
koldus utcalámpa
redőnyön át
besurranó gyermeke,
elhalok egy fáradt kéz
ujjai között,
holttestem árnyék
a konyhaasztalon.
Valaki kenyerének
java voltam,
parasztok kalácsa,
bendő kazánjába
lapátolt szén,
ma már csak
dumó vagyok,
száraz, de nyammogós
végperce a mának.
2 hozzászólás
Nagyszerű átszellemülések!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Köszönöm, Zsolt!