Ó, év, szép év, Isten ajándéka vagy,
Szép napsütést szép reményt adtál mindennap.
Hihetetlenül feledhetetlen leszel.
Ily kedves évet nem lehet feledni könnyű szívvel.
Csókoltam és csókoltak, mint a napsugár,
szívem szerint ne is menj el – sohase már.
Ó, év, csodás év, kétezer tizenöt,
átéltem örömöd-bánatod nagy erőd,
miért nem ismételhetnéd meg önmagad?
Szerelmek hevét, ember örömét beloptad
szívembe. Csókoltam, s csókoltál napsugár,
nem hagynálak elmúlni sohasem most már.
Éjfélt ha üt az óra, szívem meghökkent:
s majd lelkem beleremeg. Ki tudja, mi jöhet.?
Ki tudja, lesz-e még valaha ennél szebb év?
Ki tudja, az újévben nem válik nyárból zord tél?
számíthatok csókokra, csókol-e még napsugár?
Ha elmész, Óév, lesz-e még heves, boldog nyár?
3 hozzászólás
Kedves Miki!
Talán az egyik legszebb írásod!
Olyan meggyözödésel írod le gondolataidat!
Nagyon tetszett!
Gratulálok:sailor
BUÉK!
Ki tudja? kedves Miki!
Reménykedünk, mindig jobbra vágyunk. Emberi gyarlóság, hogy soha sem az a jó ami van.
Gratulálok remek versedhez, kívánok boldog, sikeres újévet szeretettel: Ica
Kedves Miki!
Amit én gondoltam az óévről, szilveszter éjjelén, azt olvastam most a Te versedben.
Én csak egyszerűen azt gondoltam az óévről, hogy "Soha rosszabb ne legyen". Te ezt sokkal szebben, költőibben fogalmaztad meg. S megtaláltam az alkotásodban titkos félelmemet is a jövőtől.
Igaz, és szép! Minden olvasója át tudja érezni!
Judit