Én szeretném látni a csendet,
mikor hallgatag jár odakint
s némán közeleg felém, mikor
már árnyain hull le az alkony
fáradt tekintete, a reszkető
félhomály ölén. Óh te csend!
Ki voltál, s vagy nekem rejtekül
ebben a zavaros világban mily
jó nekem veled, mily szép
nekem benned merengenem,
mikor hallgat körülöttem a táj,
neszeknek tovatünt bársonyán!
***
De most bent vagyok idebent,
hol falak vesznek körül, és te
méla csend, ki látni akarlak
mikor a némaság ölén
közelítessz felém, árnyaknak
reszketeg fényein szótalan.
***
De tudom az élet zajokból áll
össze, sokszor zaj van
bennem is, mert zajong a világ
körülöttem. S tudom kell az
élethez minden, mi körülvesz!
Az árnyak, a fények, s az
emberben élő remények, mik
néha letünnek, de ha úgy is van
olykor, kereslek téged te csend.
S ha rád találok bárhol is, nézlek,
merengő képzetek hallgatag
nyomán látván, téged dicsérlek!
***
3 hozzászólás
Költői vallomás a Csend-hez. Újra és újra megírjuk. Kicsit olyan, mint a szerelem…
Köszönettel, üdvözlettel: Á.E.
——————————————
(Ui.:
"Most csendre vágyom, de magamban is, hol gondolatoknak már zaja nincs.
Kérdéseimet is csendre intem: halk, szelíd hangot keresek éppen.
A találkozás csendjére vágyom…" – írtam valamikor én is…)
Kedves Emil!
Köszönöm szépen értő olvasásod s annak értékét! Elnézést kérek a késői válaszért nem vettem észre hogy nem reagáltam kedves szavaidra!
Üdvözlettel köszönve látogatásodat! Zoli
Nagyon tetszett és meghatott a csended kedves Zoli!
Sokan vágyunk egy kis csendre ebben a rohanó világban.
Szeretettel gratulálok: Ica