Olyan volt mint hajdan, diákkoromban,
Bill a király, Kőbánya blues, éneklés,
nem változott semmi csak eltelt pár év,
a tömeg, a színpad, a hang ugyanaz…
Nézelődöm, sok az ősz fej valahogy,
Idősebbek programja lett a koncert,
miénk, fiatal kölyköké volt régen,
a nap a felhőn ugyanúgy átragyog…
Kopaszodó, ősz, bőrdzsekis rockerek,
ereszkedett arcú, pohos nagymamák
csápolnak itt a parkban önfeledten…
Lelkem "hazaértem" érzés járja át
megint de jó itt lenni közöttetek
énekelni a fiatalkor dalát…
2 hozzászólás
Szép emlékeket idéztél fel a versedben kedves András.
Jó volt nálad nosztalgiázni!
Szeretettel gratulálok: Ica
Köszönöm szépen kedves Ica