Jégszekrényben tartott, dermedt ibolyák
hiányos képű csupa-rács iskolák
csönd. csönd. ház oldalán kell szava
„bocsáss haza”
tegnap eltűnt a szatyra, most mozdul
„az a!”
rohadt élet, benépesült mégoly magány
kivert foga landol éjjel az asztalán
tántorognak a sok emelet magas házak
őket! keresd, sem itt, sem ott nem találnak
találnak egymásra a mozdulatok
„régi részegség, most neked mulatok”
füstös helyek és elbotlott mosolyok
szőke fejek, barnák, ritka rokonok
felejtős. villogó fehér egyszer
rájuk nézett immár hetedszer
messze már, késői elhagyóban
kék szemek az elvonóban.
utánuk néztek.
1 hozzászólás
Úgy idéz fel nyomasztó, sötét képeket, hogy közben van benne teljesség, és a megszabadulás hófehér reménye is. Nem szenvedi "túl" a történetet, ha érted mire gondolok itt, és ez a témából fakadóan nehéz feladat volt. Egymásra találó mozdulatok, szép. Elindul és meg is érkezik az a gondolat. A forma is jó választás.
Összefoglalva: nekem tetszett, köszi.