Függönyt von a felhők sűrű könnye
a szomorú, fázó, őszi földre.
Ki hinné? A talaj örül ennek,
hisz az aszály nyáron kiégette.
Zuhog az eső, minden cseppje kincs,
a szörnyű szárazságnak nyoma sincs.
Lehet végre már szántani, vetni,
a magot jó ágyásba fektetni.
Majd tél jön, és újra a kikelet.
A szívünket öröm töltheti el,
mikor a világ újra feléled:
mert van még remény, jön az új élet!
8 hozzászólás
Nagyon megragadott ez a kép: Függönyt von a felhők sűrű könnye – gyönyörű!
Valahogy ilyenkor minden az elmúlást idézi, azonban az utolsó versszakban felcsillan a remény. Szép a versed.
Szeretettel
Ida
Köszönöm kedves szavaid. Szeretettel, Magdi
Érdekes esemény számunkra, ilyenre nem tudok visszaemlékezni, hogy október második felében eső esik, s holnapra 20 fok meleget jósolnak! Máskor már aug. végén, szept. elején lefagy a paprika és paradicsom a kertekben…
Tetszik a versed, mivel reményre buzdít. Nagyon ránk fér, hogy bizakodjunk abban: "mert van még remény, jön az új élet!
Legyen úgy!
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Én néha úgy érzem, hogy a remény az maga az élet! Ha az is elhagy bennünket, vége mindennek. Köszönöm kedves szavaid, nem jelentkezhettem előbb, 4 napig kórházban voltam.
Szeretettel:
Magdi
A mindennapokért aggódó egyszerű versed, nagyszerű. Szép képekkel indítasz.
Gratulálok: Ica
Jól esik, hogy megdicsérsz Icám, köszönöm szépen. Puszillak, Magdi
Nagyon tetszik a felcsillanó remény benne!
Gratulálok!
Üdv:sailor
Köszönöm Neked! A remény nélkül nem lehet élni. Üdvözöllek, Magdi