Öledben

Ha te keblemre hajthatnád a fejed,
mikor pihenni vágysz, keresed helyed,
addig letenném kezemből a könyvet,
hogy nálam leld helyét az örömnek.

Utána már nem is olvasnék tovább,
hajad simogatva figyelnék reád,
mint a szomjazó sivatagi ember,
innám szavaid, vagy hallgatnám csended.

Én puha öledbe tenném le fejem,
oda, hol ősi az anyai védelem,
hová a bolyongó lélek hazatér,
ahol  a szeretet vár, mely mindig él.

Öledben hajtanám álomra fejem,
öledben, hogy álmom nyugodtabb legyen.
Mint gyermek csüggenék rajtad örökkön,
érezzem a lüktetést mely szívedből jön.