Öleld át két kézzel lelkedet!
Mert visszakaptad, kit lehet
szeretni, kinek döntöd vállad,
Ki felezi terhed, ha tested fárad,
Utat mutat, visz és húz tovább
Szilaj viharon, vad vidéken át.
Ki álmod lett, s kinek álma lettél,
Ki hitt benned, s kiben te is hittél,
Ki nélkül éj volt és sötét nappalod,
Mert elhagytad és ő is elhagyott,
De nem volt nektek egymás nélkül élet.
Öleld át a lelked, ha mellette éled!
Újra alszol. Élsz. Szólsz. Nem feszít
már, mi benned éjjel annyi kínt
húzott bőröd alatt, nem remeg a hang,
megkondult benned a lélekharang,
Zúg, hogy sírni és nevetni kell.
Szívem! Szerelmem! Szívem! Dániel!
11 hozzászólás
majdnem könnyezem…hogy nem vagyok újra fiatal…s hogy nekem ilyet írna valaki… abba én belehal…
Köszönöm, Cal 🙂
Milyen jól eshetett neki,különösen az utolsó sor!
Gratulálok!
Üdv:sailor
Köszönöm 🙂
Üdv: Miléna
Nagyon szép, kölcsönös szerelmet idéző vers.
Gratulálok szeretettel: oroszlán
Köszönöm, oroszlán 🙂
Szép tiszta szerelmről szól a versed mély és válogatott szavakkl íródott. Az utolsó sora engem külön meghatott, ugyanis az én kedves unokám, hozzád hasonló fiatal és Dániel. Olyan, mintha vele beszégttél volna…
Nagyon tetszik.
Szretettel: Kata
Nagyon szép… és igazán költői… olyan, amit többször is el kell olvasni egymás után… 🙂
Szeretettel: barackvirág
Köszönöm, örülök, hogy itt jártatok 🙂
Nagyon tetszett ez alkotásod.Szívből gratulálok&kívánok egy kellemes&színekben gazdag őszt.Kívánok jó életerőt&végtelen szeretetet,hogy még sok ilyen szép alkotásod születhessen,a közeljövőben is.Szeretettel&tisztelettel;Sankaszka,a messzi távolból…
Köszönöm szépen, sankaszka! 🙂
Miléna