Elfeledett ölelések a szélben
foszlanak el, s örökén az idő
csendesedik bele már, csodaszépen
jönnek az éjben az álmok elő.
Régi szerelmek után kap az elme,
mintha ma volna a lét tavasza,
újra repesne, reményt szüretelne,
hogyha lehetne, ha volna tova.
Így csak a vágyak ölelnek, erősen
fonja a karjuk a testemet át,
csillagaikra remegnek az égen,
szülnek ezernyi regős babonát.
Ámde a múltnak a titkai élnek,
már zsigerünkbe ivódva, mohón
vágynak az új szerelemre, s a lélek
így evez át ölelőn a folyón.
7 hozzászólás
Kedves Imre !
Remek vers!
“Így csak a vágyak ölelnek, erősen
fonja a karjuk a testemet át,
csillagaikra remegnek az égen,
szülnek ezernyi regős babonát.”
Gratulálok!
Barátsággal:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
Köszönöm, hogy olvastad.
Barátsággal, Imre
Kedves Imre,
olyan idegtépő napok vannak mögöttem, hogy lírával próbálom ellensúlyozni.
Itt megkaptam. Versed tartalmas, mély, elgondolkodtató.
Megcsodáltam a daktilusokat, szerintem parádésan vitted végig (és oldottad, ahol kellett).
Örömmel olvastalak, köszönöm az élményt! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Köszönöm szavaid és remélem kicsit hozzájárultam a teljes felgyógyulásodhoz is.
Öleléssel, Imre
Kedves Imre,
igen, hozzájárultál, elraktároztam a daktilusokat. A verslábaim már valamivel jobbak, mint a sajátom. 🙂
A pozitív versek kifejezetten gyógyítóan hatnak. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Drága Imre
Megejtően szép, lélekcirogató alkotás, gondolatok sokaságát ébreszti fel és letapadt érzéseket old, hatalmas élményt nyujtva.
“Így csak a vágyak ölelnek, erősen
fonja a karjuk a testemet át,
csillagaikra remegnek az égen,
szülnek ezernyi regős babonát.”
Körülölelő szeretettel és mély elismeréssel gratulálok.
napfény
Kedves Napfény!
Köszönöm és hálás vagyok, hogy olvasod a verseimet.
Barátsággal, Imre