Leszáll az est, a vágy tüze ég.
Kócolt hajam néhány tincse
könnyedén arcomba hull.
Lágyan suttogod fülembe, – még!
Kezem lassan siklik kezedbe.
forró testem hozzád simul.
Ölelj
By ArtúrBy ArtúrBy ArtúrBy ArtúrLeszáll az est, a vágy tüze ég.
Kócolt hajam néhány tincse
könnyedén arcomba hull.
Lágyan suttogod fülembe, – még!
Kezem lassan siklik kezedbe.
forró testem hozzád simul.
15 hozzászólás
szia!
Kár, hogy rövid még olvastam volna tovább. de remélem az ölelés annál hosszabb!
Barátsággal Panka!
Kispanka, köszönöm!
Azért rövid, mert a többi már több, mint ölelés.
:-)))
Nem is kell ennél több… egy csodás pillanat esztétikusan megfogalmazva.
Nekem is van egy "ölelős" versem – az is rövid 🙂 De kétségtelenül igaz az is, hogy az ilyen kellemes, jó verseket szereti az ember sokáig olvasni 🙂
Nagyon szép !!!!
Mónika, köszönöm!
Az ölelés valóban nem rövid, legfeljebb annak tűnik.
🙂
Zsike Drága!
Az bizony, gyönyörű. Nem a néhány sor, hanem az érzés.
🙂
Artúr remekül adtad át az érzést. Az indítkép bensőségessége, őszinteége nagyon tetszett, a a jelzők kiválóan emelik, fokozzák a hangulatot. Nagyon tetszett.
aLéb
Köszönöm Béla!
Megpróbáltam azt az egyetlen mozdulatot megfogni szavakkal. Ezért a rövidsége. Örülök, ha sikerült ezt az érzést papírra vetni.
🙂
Rövid, tömör és lényegre törő!
Érzelmekkel átszőtt alkotás! Elismerésem, kedves artur! Üdv: sólyomlány
Valóban rövid, de tömör vers. Olyan ember írta, aki tudja, mit akar!
Kata
Szép is, tömör is, lényegre törő is- de valami hiányzik " belőle" amit az embernél léleknek neveznek, a versnél pedig minenki annak, aminek akarja.Azért olyan szép kerek.
Köszönöm a véleményeteket!
Kedves sorok tőletek.
Szia Ruca! Érdekelne, mire gondoltál? Mi hiányzik?
🙂
Szia Artur.Bocs a késésért, de időnként 40-50 órát melózom és néha aludnom is kell.
Szóval:nagyon egyszerűen,minden szempontból tökéletesen megszerkesztett írásmű,de ez egy vers.A vers-szerintem-valahova el kell hogyan vigyen,valamit meg kell hogy pendítsen benned és ha már száll a lelked és zuhog a könnyed, ha már másra sem tudsz figyelni, csak a versre,ha néha mormolod egy -egy szavát-sorát,ha megmar egy kicsit, -akkor igazán tökéletes.Én így gondolom valahogy és azt remélem, megértesz Artur,mert az írói vénád nagyon jó-de ez ebből -nekem- hiányzik. Persze sokan vagyunk és sokfélék és a véleményünk is különbözik, de tiszteletben tartjuk egymást.Nemrégen egyik "társunk" azt írta nekem,hogy üröljünk,hogy idejött hozzánk és egyáltalán közre adja műveit!! Ugye:erre mit lehet mondani??
Kedves Ruca!
Soha semmi nem késő. Én is sokat dolgozom, ezért "ráérek".
🙂
Nagyon köszönöm az őszinte véleményedet! Teljesen egyetértek veled. Amikor verset olvasok ezek az érzések döntik el nálam is, hogy mennyire tetszik, vagy nem? Írni pedig azért írok, mert jön. Hogy ez mennyire sikerül? Nos, ezért jó az őszinte szó tőled, tőletek. Egymástól tanulunk, s véleményem, hogy fejlődünk is. Aki pedig ilyesmit ír, mint amit alant jeleztél, hát valóban nem tudom, mi a megfelelő válasz? Talán nem ártana, ha tudná az ilyen alkotó, hogy ő pedig örüljön, hogy van lehetősége publikálni, megjelenni az olvasók előtt.
🙂
Nagyon örülök Artur,hogy érted is amit írtam és manapság ez sem semmi!Írni szerintem is csak akkor szabad, amikor JÖN és ami jön , ehhez kell az a bizonyos valami, amiből lesz egy irodalmi alkotás,hogy szépen fejezzem ki magam.De mindenek felett és mellett elsősorban magadban kell eldönteni,hogy ami JÖTT, az oda került-e a papírra!! ÉS úgy gondolom,nálad ez a helyén van és senki sem veszélyezteti, senki!!