Nincs ki öleljen engem,
éteri csillagtér dúl karjaim között.
Bánat észrevétlen belém költözött.
Éteri csillagtér dúl karjaim között,
hajamba susog a magányos halál.
Hogy egyszer úgyis megtalál.
Hajamba susog a magányos halál,
letépett lelkek lélekszövedéke.
Nem adom meg, mire kérne.
Letépett lelkek lélekszövedéke
borongja arcom konokul át meg át.
Elrettenti tőlem a csodát.
Borongja arcom konokul át meg át,
felhőt idéz tekintetem felett.
Álmaimba téged sem engedett.
Felhőz idéz tekintetem felett,
az eső lassan csordul arcomon.
Már nincs mit mondanom.
Az eső lassan csordul arcomon,
mondanivalóm, mint kút kiapadt.
Egyre csak űzöm a szavakat.
Mondanivalóm, mint kút kiapadt,
fáradt vagyok én is, mint a zörgő avar.
Szél s levélhalom ami takar.