Hogy a repülés-varázs tiéd legyen,
engedd szabadon magad most, ne várd, hogy
más nyissa ki az ajtót kalitkádon,
hegy-magas szárnyalásod nézd a hegyen.
S lássa mind aki csak lentről követ még
szemmel, mint eldobott kő szállsz magasra,
és az alantas sár se verjen vasra
villogjon egyre szárnyaidon a fény…
Szállni mindig csak egyre magasabbra,
látni miből lesz sár s miből lesz a fény,
látni a mindent virágos tavaszba'
Olvasni mind a teremtett világban,
– így messze-repülten is lakójaként -,
hiszen a Teremtés is egy költemény..
2 hozzászólás
Kedves András! Nagyon igazad írtál szonettedben.
Remek a befejezése is, ami nekem nagyon tetszik:
"Olvasni mind a teremtett világban,
– így messze-repülten is lakójaként -,
hiszen a Teremtés is egy költemény…"
A végéről Nálad hiányzik egy pont, ha azzal akartad lezárni.
Örömmel és szeretettel olvastam: Kata
Nagyon örülök ha tetszett keves Kata
Üdv Andrád