Oly rég vártam,hogy visszanézz szemembe.
Vágytam a hangod hallani az éjben.
Vágytam a tenger viharát, hogy féltsen,
elvakultan, hogy jussak az eszedbe.
Szegényen, elhagyottan,elveszetten
apám rám hagyott bűneitől félve.
Oly rég vágytam, hogy visszanézz szemembe.
Varjak keringnek odafenn, engedj be!
Adj szélvédte menedéket, ha kérem!
Hadd tűnjek el sápadtan, köd- fehéren,
míg vulkánná nőtt átkom levetkezem.
Oly rég vártam , hogy visszanézz szemembe.
6 hozzászólás
Kedves Ágnes, elsőként gratulálok első rondódhoz 🙂 Olybá tűnik, mintha már valahol olvastam volna. S minél többször olvasom, annál inkább rabul ejtenek soraid. Nehéz vers, elgondolkodtató sorokkal. Szerintem minden együtt van, aminek itt kell lennie: a tartalom és forma egysége összhangban van. (Zárójeles megjegyzés: a jelzett hibákat majd korrigáld!)
Szép lett ez, csak így tovább! Üdv.: Zsolt
Kedves Zsolt
Nagyon köszönöm a versemhez írt véleményed, a rondót pedig én köszönöm neked. Ugyanis ez csak a Te segítségeddel sikerült.Megirigyeltem tőled ezt a versformát és megtanítottad , hogyan kell megírni.
Igazad van ez valahonnan nagyon mélyről jött a felszínre . Talán az egész életem benne van.
A kötöttség úgy látszok nem titkolja a z érzelmeket, talán a tudatalattiból merít..
Örömmel olvastam a soraid: Ágnes
Elnézést,csak most találtam rá!
Csoda jó!
Egy élet minden fájdalmát sikerült kiírni magadból!
A FORMA IS SIKERES!
Fogadd nagy gratulációm!
Üd:sailor
Köszönöm értékes gondolataidat.
Ági
Nagyon szép lett ez a versed kedves Ági !
Szeretettel gratulálok: Zsu
Köszönöm Zsu ,hogy olvastad és , hogy tetszett.
Ági