lehetek borús, vagy vígságos kedvemben,
Ő közömbös arccal figyeli tetteim,
nem rettenti Őt meg vasvértű elveim
sok helyen korrodált, el-elhajló váza,
nem csapja be arcom mosolyba fúlt máza.
Nem engem méreget, inkább a szándékom
próbálja tartani egyenes vágányon.
Nem segít, nem gátol, de mindent megjegyez,
nem bólogat soha, de nem is ellenez.
Nem érdekli őt, ha szomorú a napom,
s nem nevet velem, ha van olyan alkalom,
hogy rideg énemet nevetésre bírom,
de rögtön mellém ül, ha versemet írom.
Ketten nézünk szembe hófehér papírral,
ketten hadakozunk áldással és kínnal.
Ketten próbáljuk a világot félteni,
s mi ketten nem tudjuk egymást megérteni.
Ha az akarat enyém, Övé a szándék,
a hangulatunk pedig közös ajándék,
amit kétféleképpen teszünk el zsebre:
Ő józanul, bölcsen, én megbetegedve.
Kettőnk nemes terhét egyedül viselem,
nem segít cipelni elfáradt életem.
Nem az ő dolga ez, most már én is tudom,
de mit ér a szándék, ha megáll félúton?
Ha nem értünk egyet, miért nem száll szembe?
Mért nem szít fel tüzet ésszel értelemre?
Miért bámul mindig, s én szólok helyette,
ha akaratomat már a kutya ette?
Ha néha bírálna, vagy csak bólogatna,
tudnám, hogy a tettem nem lehet mihaszna.
Mért nekem kell mindig utólag éreznem:
Nélküle áldással szabad csak vétkeznem.
Nincs rá magyarázat, s ha néha megkérdem,
csak néz rám józanul, bölcsen és fehéren.
Rájöttem már rég, hogy nem bírhatom szóra,
Ő csak egy őrző, nem tettem mozgatója.
Mégis, ha néha csak jól elbeszélgetnénk,
mi ketten talán még boldogok lehetnénk.
24 hozzászólás
Kedves Millali,
én azt hiszem azért Te sokszor elbeszélgetsz vele, a boldogság felé vezető rögös úton, és néha tevőlegesen is beleavatkozott az életedbe…:)))))
Vasvértű elveid korrodált váza – nagyon tetszett!
Kedves Irén!
Köszönöm, hogy olvastad a versemet. Igazad van, én valóban sokszor elbeszélgetek magammal, az utóbbi időkben elég jól ki is jövünk egymással.
Örültem értő hozzászólásodnak.
Szeretettel:
Millali
No, az efféle elmélkedések azok, amelyeket jó olvasni.
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Mindig örülök ha meglátogatsz, ez most sincs másképp. Jólesik, hogy figyelemmel követed az ide felrakott műveimet.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
Úgy érzem, hogy talán volt valaki az életedben, aki hasonlított hozzá, és sokat segített Neked? 🙂 Nem vagyok biztos ebben… Arra is gondoltam, hogy… valahol a lelkedben legbelül egy megvalósítatlan cél vagy álom rejlik talán… ez utóbbit érzem erősebbnek; mondhatni, nekem ezt kommunikálták a soraid…
Szeretem az olyan verseket, amik elgondolkodtatnak, amik hatnak rám, amik megengedik, hogy felidézzem az élet egy-egy jelentős mozzanatát akár az én nézőpontomból… Ez a vers ilyen 🙂 És szeretem azt is, ha valakinek megvan az egyéni hangja, stílusa, és úgy érzem, hogy nálad ez is megvan 🙂
Nagyszerű a versed!
Szeretettel: barackvirág
Kedves barackvirág!
A második érzésed a helytálló, de azt is érezted erősebbnek. Minden ember tele van elérhetetlen célokkal, vágyakkal. Talán jobb is ha mindegyiket nem sikerül megvalósítani, hiszen a be nem teljesülő vágyak hajtják előre az embert.
Köszönöm a hozzászólásod, én ezt megtiszteltetésnek veszem, mert amióta felkerültem erre az oldalra, azóta rajongok a verseidért.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
Azt hiszem, hogy minden emberben legalább két személyiség lakik, de legalább valaki még rajtunk kívül jó esetben, aki kívülről tud minket szemlélni. Sokszor jó, ha megfogadjuk tanácsait, igaz, hogy nem nevet, nem sír velünk, de folyton ott van és figyel. Sosem vagyunk egyedül. Ha baj van igyekszik segíteni, mint egy jó barát, aki mellettünk áll, de ő nem mellettünk, hanem bennünk él és néha a tükörbe rácsodálkozunk, hogy ő tekint vissza. Van egy bohó, vidám, szomorú énünk és van egy közönyös, figyelő. Valahogy úgy érzem, hogy lakik bennünk egy tékozló fiú és egy Jézus, aki aztán elviszi a bűneinket és jóvá teszi. A két utolsó sorod aggasztó. Nagyon nagy baj, ha az ember nem tud saját magával "diskurálni" és nem tudja búját-baját feldolgozni. Az valóban boldogtalanságra adhat okot. Lehet, hogy nagy marhaságnak hat, amit most leírtam, de én így gondolom és vállalom a véleményem. Üdvözlettel: Szilvi
Kedves Angyalka!
Nagyon okos meglátásokat olvastam tőled. Én is úgy vélem, hogy az ember lelke, tudata legalább két dimenziós, ha nem több. Valóban kell legyen valami -hívhatjuk lelkiismeretnek, őrangyalnak – ami mérlegeli, osztályozza a tetteinket. Valami belső útmutató, ami segít eldönteni, hogy mi a jó.
Amit a két utolsó sorról írtál az sem marhaság, hiszen nem tudhatod, hogy ez a vers egy pillanatnyi benyomás, érzés alapján íródott, vagy pedig egy általános életérzés miatt. Nos megnyugtathatlak, pár másodpercnyi melankolikus érzés hoz ki belőlem ilyen verseket, amiket abban a pillanatban átélek, de nem ezt élem a mindennapokban. Egyébként elég jól eldumcsizok magammal.
Köszönöm a hozzászólásodat, látszik, hogy teljesen átjött Neked a vers.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
Egyszer egy általam nagyra becsült ember azt mondta: mindnyájan egyedül vagyunk. Akkor nem hittem, de ahogy az idő telik, kezdek ráérezni, mit is akart mondani. ( hiszem, hogy igaza van) ne haragudj de most ezek a gondolatok ébredtek bennem. Írj, mert az is egyfajta beszélgetés önmagunkkal! (is)
szeretettel-panka
Kedves panka!
Nagyon jó gondolatok születtek benned a versem olvasásakor, de hozzá kell tennem, ha ez az érzés folyamatos akkor nagy baj van. Minden embernek szüksége van olykor az egyedüllétre, de ez nem tarthat egy életen keresztül. Nálam csak pillanatnyi elmerengések "okozzák" ezeket a verseket, egyébként jól vagyok. A tanácsodat az írással kapcsolatban megfogadom, köszönöm, nem is tudnék másképp tenni.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
Jaj, de gyönyörű vers! Elképesztőek vagytok.:) De legalább most már tudom, hogy születnek ezek a gyönyörű versek. Nem vagy egyedül, s ez óriási, és ahogy megírtad…
"Ketten nézünk szembe hófehér papírral,
ketten hadakozunk áldással és kínnal.
Ketten próbáljuk a világot félteni,"
Azért csak ennyi, mert nem akartam az egész versedet ide másolni.
Nagyot alkottál ismételten. Csak csodálni tudom, óriási vers! Gratulálok!!!
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Már megint zavarba hozol. Már- már kezdem azt hinni, hogy elfogult vagy a verseimmel szemben. Félre ne érts, nagyon örülök a tetszésnyilvánításodnak, de én úgy érzem, csak egy egyszerű ember vagyok, aki leír egy-egy -egyébként elszálló- pillanatot. Mindenesetre az örömöm így még jobban kiteljesül, ha ilyen szép hozzászólást kapok. Köszönöm szépen.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
Magam is úgy érzem, hogy csak egy egyszerű ember vagy, csakis azért vagy képes ilyen csodálatos verseket írni. Zavarba hozlak? Pironkodjál csak:) az a másik ott belül, majd büszke lesz Rád, s ez így is van rendjén. Leírtam az első szót, ami kiszakadt belőlem: Jaj, de gyönyörű! Mert ezt éreztem. Őszintén. Belőlem az őszinteség beszél, s ezen nem tudok, de talán nem is akarok változtatni. Tudom, Bödöntől ezért a hozzászólásért is kikapnék, mert szerinte csak ártunk egymásnak azzal, ha agyon dicsérjük egymást, de ez nem így van, a dicséret még senkinek sem ártott meg, legfeljebb további önkifejezésre sarkall…
No, szóval csak annyit akartam mondani, hogy őszintén elmondom a véleményem, s ezt akkor is teszem majd, ha esetleg nem tetszene. Szeretettel Ida
Kedves Ida!
Egy pillanatig sem kételkedtem az őszinteségedben. Valahogy megérzem, hogy tetszenek Neked a verseim. Azt is elhiszem, hogyha olyan verset teszek fel ide, ami nem tetszik, azt is őszintén fogod kritizálni, el is várom. Egy " külsős" kritikusnak mutatom meg mindig a verseimet először, s bár Ő gyakran mondogatja, hogy ezek jó versek, de nem kecsegtet nagy olvasottsággal, mert ezek a belső késztetésű versek manapság nem népszerűek. Én nagyon örülök, hogy Te azok közé tartozol akik értik és szeretik az effajta verseket. Bödöntől nem kell félni, nem az Ő egyedüli véleménye a mérvadó ezen a portálon. Ahány ember, annyi vélemény, ezt neki is be kell látni.
Köszönöm a válaszom válaszát, nagyon örültem neki.
Szeretettel:
Millali
Kedves Lali!
Mindnyájunk lelkében lakik valaki, vagy valami, de ilyen szépen, gyönyörű rímekbe szedve csak kevesen tudják láttatni mint te.
Nagyon tetszett, gratulálok!
Barátsággal: Zagyvapart.
Kedves Feri!
Köszönöm a véleményed. Nem tagadom jólesik, mert tudom, hogy érted, érzed a verset. Tudom azt is, hogy őszinte a kritikád és én nagy örömömet lelem benne.
Barátsággal:
Millali
Drága Millali!
Talán jó dolog beszélgetni magunkkal…
… mérlegelni a miérteket, hisz csak mi tudjuk a választ feltett kérdéseinkre.
Elgondolkodtató írás!
"Minden szívnek van egy csodakertje,
a kert közepében van egy palota,
s minden palotában egy fekete szoba.
A fekete szobában Csontvázember ül.
Sötéten. Egyedül.
Néha a palota zsivajába,
s a tavaszodba belehegedül.
Olyankor ősz lesz: vágyak, álmok ősze.
Halkan peregnek, mint a levelek.
(Szívedbe mintha ezer kés hasítna:
zokog, zokog a csontvázembered.)
Idegen szemektől kacagással véded,
jaj csak meg ne lássák: drágább mint a kincs!
Mások palotáit irigykedve nézed:
neki nincs! neki nincs!
Pedig:
minden szívnek van egy csodakertje,
s minden csodakertben van egy palota.
S bent, elrejtve mélyen, valahol, valahol:
minden palotában egy fekete szoba…"
(Wass Albert: Szív palota titka)
Drága Tünde!
Örülök, hogy olvastad a versemet. Köszönöm a hozzászólásod és külön köszönöm a csodaszép idézetet. Jólesett, hogy megajándékoztál vele.
Szeretettel:
Millali
Szia!
Gyönyörűen versbe öntötted magadat és őt! Nagyon szép!
Szeretettel: Eszti
Szia Eszti!
Köszönöm, hogy olvastad a versemet. Örülök a véleményednek, jólesett, hogy erre jártál.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
"Ősz hajú alak lakik a lelkemben" – most egy kicsit vitáznék, szerintem az ősz hajú alak kívül van, belül mindannyian kortalanok vagyunk. Cipeljük bánatunkat, örömünket, az igazi Énünk, csak a miénk. Észrevettem minél idősebb vagyok, annál jobban odafigyelek rá. Sőt mostanában hangosan is beszélgetünk egymással, vitázunk is, súgja nékem a helyes irányt, de nem mindig hallgatok rá. Remélem nem lesz ez skizofrénia 🙂
Ez mi versünk, mindnyájunké. Köszönöm, hogy megírtad az érzéseinket, a belső vívódásunk, két énünket.
Szeretettel: Angie
Kedves Angie!
Neked teljesen igazad van, Az ősz hajú alak a tükörből néz vissza rám, belül valóban kortalanok vagyunk, ám ezzel a szimbolikus hasonlattal akartam érzékeltetni a belső alak életre érő bölcsességét.
Szerintem nem baj az ha szóba állunk magunkkal, ez még nem skizofrénia.
Köszönöm az értékelő, szép szavaidat. Jólesett a véleményed.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
Úgy látom újabb toplistás verssel találtuk szembe magunkat! 🙂 Ahányszor elolvasom mindig találok benne valami újat, valami szépet. Üdvözlettel: Szilvi
Kedves Angyalka!
Örülök, hogy visszatérsz egy-egy versemhez, ez bizonyítja, hogy nem csak tetszik, de érted is a sorokban leírt gondolatokat.
Köszönöm szépen.
Üdvözlettel:
Millali