Az őszi ízek szülöttje vagyok,
a bőség mustkádjának múzsája.
Bennem az ordítás szelídséggé érett,
aki ujjat húz velem,
az megfogta az Isten lábát.
Mi kellene még?
Aranyhalból nincs az a mennyiség,
varsa, amely teljesíteni tudná
kéjes kínjaink. Van jobb a pokolnál,
a poshadt éden penészvirágos
mannája meddig mámorít?
Maholnap minden rendben lesz,
sikert kudarcra halmozunk, de van tovább.
Odafentről idelent bordáim közé
ékelődnek a szitakötő csillagok.
2 hozzászólás
Kedves eferesz!
´önmenedzselésed-ben nagyon jó gondolatok
érnek!
A remény nincs feladva…´de van tovább´!
Szeretettel:sailor
Kedves sailor!
Van bizony.
🙂
Szeretettel: Szabolcs