Az elhagyott fűszál most mezővé dúsul,
Körötte a szikes föld nélküle búsul.
Azzal, hogy vagy nekem, nem hagylak adósul,
nem hagylak adósul.
Szilajul oszlopként megállok előtted,
Magányban oszladás többé nem erőltet.
Felhőből esőként öntözöm meződet,
öntözöm meződet.
2 hozzászólás
Nos ez gyönyörű, kedves Gábor! Szépet alkottál, s maradandót.
Sok mindent mondhatnók még, esetleg majd privátban.
Üdvözöl Bálint barátod!
u.i.: Ady Rules !!!!
Köszönöm szépen! Örvendülök ittjártad mián. Készséggel várakozom bővebb véleményedet.
Üdv.