A múlt béklyóval rögzített, a talajhoz tapasztott,
de mint szabaduló művész, eltüntetem a bilincset.
Csakis a jövőbe tekintek, hátra sosem pillantok,
kéjmámorként elillanok, csak lesi a záródó kilincset.
A régmúlt még utoljára, felém dobja nyűgös szitkait,
cseppet kínpadra vont feszületként csüngök az éterben.
De rabláncaim elpattintják majdani gondolataim,
az elzárás egy pillanatig időz, aztán megdicsőültem.
A szabadság illata ölel, nyers íze ambrózia a számban
lihegek, megtántorodom, majd elveszek a vágyban.
Kipirul az arcom, s csak kapkodom az üde levegőt,
pilleszárnyként tárt a szívem, gőzerővel zakatol a tüdő,
vágylak kebelbéli barátom, csodát fakasztó, bíztató JÖVŐ.
6 hozzászólás
Nincs annál jobb érzés, mint mikor várjuk a holnapot, mert buzog bennünk a tettvágy, a jövőt váró kíváncsiság erősebb mint a drukk, amikor képesek vagyunk, és legyűrjük múltunk nyűgjeit.
Szépen írtad meg, őrülök hogy eszembe juttattad verseddel e-béli emlékeimet, kedves Szilvi.
Szeretettel:
Ildikó
Kedves Ildikó!
Eleinte azt gondoltam, hogy senki sem fog meglátogatni, aztán megtetted. A portálon csak nagyon ritkán járok, így csak most olvastam a hozzászólásod. Örülök, hogy neked is olyan érzéseket juttatott eszedbe a vers, amik szép emlékeket idéztek. Boldogság számomra, hogy másnak is jelent valamit. Köszönöm, hogy olvastál, máskor is szívesen látlak!
Üdvözöllek: Szilvi
Kedves Angyalka!
Jövendölésedben igazán okos gondolatok vannak. Sok igazság van benne, hogy "hátra sosem pillantok.." és tovább is, hiszen ami már egyszer megtörtént, bármi legyen az, de ugyanaz többé nem jöhet vissza.
Jól átgondolt sorokat és gondolatokat írtál, nagyon jó, nekem különösen az utolsó szakasz nagyon tetszik, hiszen az is optimizmusra vall, hogy "biztató JÖVŐ"-vel fejezed be.
Szeretettel olvastam:
Kata
Kedves Kata!
Bár azt írod, hogy jól átgondolt sorok…elárulom, hogy nálam a versek pillanatok alatt jönnek és sosem gondolom át elég sokszor, inkább az a "csapjunk a lecsóba" típus vagyok. Azok a gondolatok, amiket tartalmaz már régóta évődnek bennem. Mondhatom, hogy évek óta. Aztán egyszer csak jön egy ihlet, egy hangulat és már ott is vannak a fejemben és a monitoromon. Köszönöm, hogy "okos gondolatoknak" tituláltad, mert néha én is azt gondolom, hogy valóban azok és talán másoknak is segítenek megtalálni magukat! Önmagukat, az érzéseiket egy vers által. Köszönöm, hogy nálam jártál és olvastál! Üdvözöllek: Szilvi
Angyalka!
Nekem ez egy erős vers volt.
Többszöri olvasatra.
Aztán tetszett.
Nagyon.
Alapvető, ne nézzünk hátra.
Éreztem az ízt, azambróziáét és a szabadságét, kicsit nyers volt és fanyar de ízlett.
Edit
Kedves Edit!
Nem gondolom, hogy erős vers. Vannak ennél erősebb verseim is, bár lehet, hogy csak én látom így. Egy hétköznapi érzésről szóló pillanatnyi vallomás, egy messziremenő gondolatsor. Talán ennyi. A nyersesség amit úgy véltél, hogy a versben szerepel az életem és a személyiségem része, amit igyekeztem belefonni, beleszőni ebbe a "szösszenetbe" mert valljuk be, nem egy túl kidolgozott és hosszú gondolatmenet. Köszönöm, hogy hozzászólásoddal erősíted a hitem abban, hogy adni tudok nektek, mindannyiótoknak. Még ha ilyen szerényen is. Örömmel láttalak! Üdvözöllek: Szilvi