Van egy ember, ki az élők sora közt úgy él
mint egy angyal,
s miközben engem ölel, én nyugodt vagyok.
Van egy ember ki az élők sora közt úgy él
mint egy szent,
és kezét nyújtja nekem, én nyugodt leszek.
van egy ember, ki milliók anyja, de nem zavar,
mert tudom, egy kis részt én is kaphattam.
Van egy ember, kinek hite erős, és tiszta Néha talán én is szeretnék hinni,
Tintámat nem lapra pazarolni, útra kelni,
megtanulni, a szeretet fogalmát elsajátítani.
Szószátyár vagyok csupán, fecsegek szakadatlan
érti-e vajon, sorok közt megbúvó apró gondolatokat.
Mikor a szavak, pocskondiázásba merültek ki,
durva, cifra szavak kaptak helyet a szűk térben…
Lelkem üres lett.
Csak fájdalmat, szomorúságot éreztem.
Nem bírom bevinni magammal a magányt
Bárcsak újra nyílna a virág, mely ha fél
bezárja szirmait, bárcsak szavakba lehetne foglalni, amit érzek:ÖRÖKKÉ!
És igen!
van egy ember, ki az élők sora közt úgy él,
hogy megvan benne minden:Az anya, a nő,
és számomra a példakép csakis Ő!
1 hozzászólás
Szép szabad vers lett belőle!
Üdv:
Eddie