Őrangyalom

Valaki mintha szólt volna…
…mintha azt mondta volna, hogy álljak meg.
Bizonyára egy jótét álszent lehetett.
Egy őrült vagy egy angyal.
Őrangyalom.

Tán’ mindkettő. Egy skizofrén,
túlontúl bűntudatos “szent” zargat.
Vajon a pokolban is élnek angyalok?
Úgy hiszem, onnan szabadult
Őrangyalom.

Halott ügy. Hiába repked előttem,
Nekem van testem! – egyenlőre. Haha!
Neki nincs, átgázolok rajta,
de kitartó, s túl pozitív
Őrangyalom.

Milyen kis naiv! Felőlem lehet bolond…
…nagy kegyesen megengedem.
– Hiába nyafogsz, hiába akarsz hős lenni.
Csak nevetek rajtad
Őrangyalom.

Nem tudom, hogy működik ez náluk,
de ezzel nem hat meg. Na, bocs…
Egy idegbeteg doki kinyírná- ezt lefogadom.
– Szánlak téged, drága
Őrangyalom.

Elég tébolyult a Lelkem. Hah, Ő baja!
Szipogjon csak- engem ugyan nem érdekel.
Szónokolni bezzeg tud, de segítsége hol marad?
Átok létezésed, őrült
Őrangyalom.

Bár…az is lehet, hogy én zavarodtam meg…
….csak így szimplán…, de akkor ő is!
Felfedezés a köbön- zseniális elmére vall.
Mégis csak illünk egymáshoz
Őrangyalom.