Angyali szemmel születtél,
Sokáig az voltál,
De eltünt ez az angyal,
S ördögi szülötté váltál.
Szeretlek, s te szeretsz engem,
De mikor eljön az ördög
Szemed vérbe fullad,
Nem gond megölnöd.
Gyilkos szemmel nézel,
Megalázod szeretted.
Tekinteted megváltozik,
Mikor felfogod tetted.
Újra angyali arcal nézel,
Mintha nem tudnád, mi lehetett.
Csak az emlékeztet rá,
Ha meglátod sebeimet.
A legmélyebbet nem látod,
Lelkem mélyén vérzik,
Talán egyszer elmúlik,
Mikor az ördög már nem létezik.
3 hozzászólás
Jól ábrázolod a kettősséget.
Szeretettel: Rozália
Marcangoló vers, tépi azt is, akiről szól és azt is,aki olvassa.
(A helyesírási hibákra azért vigyázz.)
Hanga
a valódi szeretetnek nincs ellentéte – amelyiknek van, az csak a társfüggőség.