Öreg kutyám, ha néha látlak
a kert legrosszabb szegletén,
tudom, ez már csak kósza árnyad
de rád füttyentek, s kezdeném
a játékot, okos szemedben
látom, hogy fáj, hogy elfeledtem
velünk töltött ezer napod.
Te elmentél, s én itt vagyok
a kert sarkában, hol az árnyak
lassan fényekké oszlanak,
lehet, most vagy a boldogabb,
de minden éjjel visszavárlak,
hogy árnyjátékunk mit jelent…
s csak elmúlást nyüszít a csend.
Öreg kutyám…
By aLéb
28 hozzászólás
Szegény kutyus!
A ragaszkodás nem csak az eb sajátja,az emberé is.
Szépen írtad le e szomorú történetet!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Szia aLéb! 🙂
A gondolat összetetten szomorú, hiszen a kutyus elvesztése olyan érzéseket is megmutat, amelyek az őszi borongós hangulatot idézik elmúlás képében.
Ami a versformát illeti, le a kalappal előtted!
Megnéztem az "Anyegin strófa" ismérveit, ellenőriztem a rímeket. Helyén találtam őket, bár te biztos találsz hibát. 🙂
A kilenceseket és nyolcasokat megszámláltam, mind megvan. 🙂
A sorokból is épp 14 akad. 🙂
Szép munka, gratulálok! Megérdemled az öt csillagot, még többet is! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Fél-X! Szerencsémre? sajnos? már többször vezstettem el kutyát, sokszor tényleg kiválót is. Valóban, mikor már nincs velünk, akkor érezzük csak, mennyire részévé válnak az életünknek.
Köszönöm, hogy olvatál!
aLéb
Szia Kankalin!
Igen, ez a hangulat sok mindent megidéz bennem. Szerintem többünkben is.
Köszönöm, örülök, hogy utánanéztél a versformának, én véletlenül akadtam rá, és megtetszett 🙂
Látod ebben nem kerestem hibát (pedig szoktam 🙂 ), de most hogy mondod…
aLéb
Gratulálok versedhez, és szomorú is lettem miatta..Nekem mindegyik kutyám, cicám elvesztése nagy fájdalmat okozott. Igazi társak voltak.. bizonyítottan gondolkodó, érzelemmel teli lények ők..
Kedves Aléb!
Meg tudom érteni érzéseidet, mert nekem is vannak kutyáim.
Elvesztésük olyan érzés, mintha a családból menne el valaki…
Gratulálok szép versedhez!
Igen, érdekes a versforma is, el lehet vele játszani. Azonban a kutyus-siratód engem is meghatott. Én sem tudom elfeledni a cicákat (olyan helyen lakom, ahol kutyusnak szűkös volna az élettere), s nem kezdek újakkal, mert nagyon lesújt, amikor betegek, s amikor végleg elmennek, én sem tudom elfeledni. Versben-novellákban őrzöm az emléküket.
Üdvözöllek: Kata
Igazán megható sorok!
Gratulálok!
Így van ez, Zsanett. ÉLetünk során sok ilyen kedves négylábú barátot veszítünk el.
aLéb
Köszönöm, Judit.
aLéb
Köszönöm, hogy itt jártál. Kata.
aLéb
Öröm nekem, ha a versben megfogalmazott érzések átjönnek. Köszönöm, Dóra.
aLéb
A kutya az ember legjobb barátja. Egy kis kölyök-eb idővel úgy hozzánk nő, mint valami családtag. Emlékeinkben pedig mindig megmarad a házi kedvenc. Bizony, minél kedvesebb az állatt, annál nagyobb veszteség elveszíteni.
Gratulálok szép versedhez, melyből lírai mélységű állatszeretet sugárzik!
Alberth
Alberth, így van ez, gondozzuk, neveljük, bírjuk a barátságát, végignézzük intenzív életét, átéljük elvesztését. Köszönöm, hogy itt jártál.
aLéb
Nem ismételném magam, az előző hozzászólásaim ide is érvényesek. 5-ös!
Örömmel láttam, hogy öbb versem alatt is megnyilvánultál :-). Köszönöm.
aqLéb
Hát ezek a jószágok bizony hozzá tudnak nőni az ember szívéhez… Nagyon szépet írtál, már megint! 🙂
Köszönöm, Kalina, örülök, hogy olvasol 🙂
aLéb
öreg kutyámat érzem magam mellett…
Bennem, mellettem is él… Köszönöm, hogy idelátogattál, Laura.
aLéb
Kedves aLéb!
Te aztán tudsz verset írni.Tisztán átjönnek az érzelmek.Nem tudom hány éve írsz, gondolom
már nagyon régen. Kifogástalan, remek vers. El fogom olvasni az összes versedet.
Szeretettel:Ági
Kedves Ági, örömmel olvastam a hozzászólásod, köszönöm.
aLéb
Megható dolog, egy állatot ilyen szépen búcsúztatni. Én megértem, mert nekem is voltak állataim, igaz
csak kislány koromban volt kutyánk is, mert ahol laktunk, lehetett tartani, de utána, városban, társasházban már – szerintem – kutyát tartani bűn volna, hiszen annyit nem lehet sétáltatni, ami a kutyáknak elég lenne.
Meghatódtam szép őszinte soraidtól.
Nekem három macskám volt, de kijáratot csináltattam az ablakunkon is, és lent, a nagykapu mellett is, hogy ne legyenek négy fal közé zárva. Ők is okos állatkák voltak, egyikük 23 évet, a másik 18-at élt mellettünk, a harmadik csak hatot, mert kandúr létére kimaradt éjszakánként és egyszer csak soha többé nem jelentkezett.
Örülök, hogy rátaláltam megható versedre, szeretettel olvastam: Kata
Bizony Kata, ez a vers több mint hat évvel ezelőtt íródott :-). Akkor is üdvözölhettelek a vers alatt, most is örömmel láttalak.
aLéb
Kedves aLéb!
Nagyon szép versben fogalmaztad meg öreg kutyádhoz fűződő érzelmeidet, gondolataidat. Magam is hasonlóan emlékezem elvesztett kis barátaimra, kik szebbé tették életemet. Mindig remélem, hogy én is tudtam úgy gondoskodni róluk, ahogyan azt megérdemelték.
Nagy örömmel olvastam ezt az írást.
Köszönettel: Laca
Laca, fontos volt mindig az életemben a kutya. Ez a vers 2010-ben íródott, azóta már elvesztettem egy újabb négylábú barátot, aki több mint tíz évet volt velünk.
A vers az ún. Anyegin-strófa szabályai szerint íródott, sorszáma, szótagszámai, rímképlete ehhez a formához igazodik.
Köszönöm, hogy olvastad!
aLéb
Meghatóan szép emlékezés az ember leghűbb barátjára. Gratulálok remek versedhez.üdvözöllek:b:)
Köszönöm, Barna,
örömmel láttalak itt!
aLéb