Öreg lomb alatt

Ültettem sok fát kertemben
jó érzéssel a lelkemben.
Gyökeret eresztek vele
bőkezű kincse, gyümölcse.

Növekedtek, cseperedtek,
virágoznak, teljesednek.
Hálájukkal jutalmaznak,
koronával simogatnak.

Éltet ad itt minden virág,
ettől szebbé vált a világ.
Öreg lomb alatt pihenve,
tanítgat a szeretetre.

Vitalitást tőle kapom
így lesz teljes minden napom.
Összefonódnak az ágak,
mint bennem szerelmes vágyak.

Megölelem, simogatom
míg madár dalát hallgatom.
S még elhervadó szárnyaim
lassan megpihenni vágyik

kertem öreg fái alatt,
lemenő nap fénye játszik.
Gyufaszál mely lobban
bennem, tollam tüze
írja le szellemem szavát
utókornak mindörökre.