Elhagyatottak lettünk, öregek,
csak lógunk a világon,
se vér, se mosoly
nem kapcsol már vele össze.
Mondvacsinált bajainkat
ráfogjuk tejcukros vacsoránkra,
és eltűnnek a színek, feketének
látjuk már a fehért is. A parton ülünk,
lábunkat lógázzuk a vízben,
és elnézzük hosszan a hullámokat
átölelő, fiatal, szép testeket.
Öreg-vers
By szilkati
15 hozzászólás
Szomorú igazság kedves Kati.
Egyszer mindenki megöregszik, ha nem hal meg fiatalon…bocs ez így egy kicsit durva, de igaz szólás.
Szeretettel
Ica
És? Zavar ez netán valakit?
Álmunkba úgyis…
szeretettel: túlparti
Szia!
Igazándiból nem zavar. Álmomban úgyis mindig fiatal vagyok.
Szeretettel: Kati
Jól is teszed!
Kedves Ica!
Tökéletesen igazad van, mindenki addig él, amíg meg nem hal. Ez még a mesékben is így van. Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Az öregségnek is meg van a maga szépsége.Jó kis nyugis vers.Nekem tetszett.
Szeretettel:Ági
Kedves Ági!
Én még keresem az öregségben a szépséget, talán lesz időm megtalálni. Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kati
Szia!
Az öregedés, az öregség, hm…jó, ha megérjük, hisz hányan nem. Jól ábrázoltad a versedben, hogy milyen is, milyen érzések keveregnek bennünk ilyenkor. Azt gondolom, ha aktívan, pozitív szemlélettel éljük ezt a kort i, akkor azért lehet vidámabb. Persze ez ember függő- a feketének látni a fehéret, mondvacsinált bajok…- ezek is velünk vannak. Tetszett ez a sorsképed. üdv hundido
Szia hundido!
Mindenki másképp éli meg az öregséget, de vannak általános jellemzői is. Pl. Eddig én hagytam le mindenkit, ha mentem az utcán, most már egyre többen elhagynak.
Köszönöm, hogy itt jártál.
Üdv: Kati
Szia Kati! 🙂
Azt hiszem, hiteles ez a sorskép, bár nem mindenki éli meg így az "öregséget".
Nyilván az elmúlás szele megérinti a fáradt arcot, testet, lelket, de a szép pillanatokra koncentrálva boldoggá lehet tenni az életet az utolsó lélegzetvételig.
Ez jutott eszembe először, mert mindent engem ért élményt próbálok pozitívra fordítani.
Szép a versed, elgondolkodtató, elképzeltem a képeket. Az egyiknél tovább időztem, mert lehet, hogy félreértettem:
"a hullámokat
átölelő, fiatal, szép testeket" – nem a hullámok ölelik át a testeket? Ennél kicsit elkeveredtem.
Örülök, hogy sok verset írsz, igényeseket és megfontolandókat. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Örülök, hogy elidőztél a versemnél.
Persze, én is ismerek sok boldog öreget, de talán jóval több boldogtalant. No és persze, én is öreg vagyok, de hol a boldogokkal, hol a boldogtalanokkal azonosulok.
A hullámokat ölelő kifejezés abból az érzésből adódik, hogy amikor úszni kezd az ember, olyan, mintha ő ölelné át a hullámokat. Aztán persze a hullámok őt is.
Bár már lehetne úszni kinn a szabadban!
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Nagyon eltalált írás!
Szeretem Nálad,hogy szembe mersz nézni dolgokkal!
Látod a szépet,de meglátod azt a másik oldalát is
Szeretettel gratulálok:salor
Szép napot!
Kedves sailor!
Az élet ilyen is, meg olyan is. Soha nem szabad egyoldalúan nézni a dolgokat, mert könnyen becsapódhatunk. Örülök, hogy tetszett a vers.
Szeretettel: Kati
Na ja, gondolják sokan, nem jó megöregedni, az öregedés, az „bűn”, pedig csak jó állapot. De jó ám, padon, tengerparton megpihenni, betakarózva szélben, ez az a jó, ebben az egészben.
szeretettel: túlparti
Nem bűn, inkább büntetés valamiért, amit el sem követett az ember.
Szeretettel: Kati