milyen lassan teltek a hónapok
milyen gyorsan múltak el az évek
hipp-hopp máris megöregedtem
csendesebben lassabban élek
mit tartogat számomra még az élet
sokat nem abban biztos vagyok
egyre halkabban szól majd az ének
egyre kevesebb örömöt kapok
hajam is egyre hófehérebb
megjelentek arcomon a ráncok
nem füttyögnek utánam az utcán
nem mérnek végig sóváran a srácok
nem ez a baj ez a természet rendje
a külvilág lassan becsukódik
hiába is várnék némi kéjre
ez már nekem soha nem adódik
baj csak az a belső késztetések
meg nem szűntek nem halványulnak
nem lesznek egyre kevesebbek
gyötrő hiánytól szenvedés a holnap
a természet azt rendben elintézte
ahogy csúnyul az ember arca
nem lát jól rosszabb lesz a szeme
így nem is tud bánkódni rajta
a másik bajon miért nem segít
mért nem csitulnak halnak el a vágyak
hogy ha már nincs ki karjába kapjon
akiért levetnéd a ruhádat
2023. augusztus
4 hozzászólás
“baj csak az a belső késztetések
meg nem szűntek nem halványulnak
nem lesznek egyre kevesebbek
gyötrő hiánytól szenvedés a holnap”
Nagyszerű és ritka őszinte sorok. Bizony belül fiatalok vagyunk, hiába látjuk magunkat a tükörben, amikor belenézünk, az énképünk tükör nélkül mást mutat. Álmomban mindig fiatal vagyok és csinos. Darázs derékkal, – amilyen volt egykor – körömcipőben szinte libbenek. Hátulról látom magam, hosszú szép hajjal, kecses alakkal. Az életemben sokkal több volt a könny és a bánat, mint az öröm és mégis keresni kell azt. Nyilván nem vágyom nyolcvan körüli társra, amikor 20-25 éve egyedül vagyok, de megpróbálom ennek a jó oldalát látni. Például nem szól bele az életembe senki, nem morog, hogy meddig ülök még a gép mellett, nem kell alkalmazkodnom hozzá, szuszogását, mocorgását hallani. Aztán van, aki vénségére rigolyás lesz és a kákán is csomot keres. Inkább kikapcsolom időnként a gépet és kimegyek ebbe a csodás természetbe és hálát adok Istennek, hogy nálunk még béke van, nem kell éhezni, szenvedni, menekülni, van fedél a fejem felett, étel a tányéromon és a hűtőmben is, de ha elfogy, pár perce van az üzlet, ahol minden kapható, és a nyugdíjamból is meg tudom venni azt a néhány dolgot, amire szükségem van. Nincs autóm, de legalább nyugodtan tudok nézelődni buszon, villamoson, vonaton ülve, amiért már rég óta fizetnem se kell.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Megint egy húron pendültünk, én is, ha fiatalságomra gondolok, hosszú hajú, karcsú alakot látok magam előtt. Teljesen igazad van abban, hogy az embernek nem hiányzik a morgás, horkolás, hogy mindenbe beleszóljanak. Egyik oldalról szép dolog együtt megöregedni, másik oldalról valóban igaz, hogy néhányan elviselhetetlenek lesznek idős korukra – és mindez persze előre nem látható, nem kiszámítható. Abban is teljesen egyetértünk, mi okoz örömet ebben a korban, minek lehet örülni. Köszönöm az egyetértést.
Szeretettel:
Rita
Kedves Dona!
Különleges,egyedüláló vers!
Minden kibeszélés nélkül ,nagyon reálisan
írod le az öregedés tüneteit!
Nagyon sok személytöl hallani ezeket a szavakat:
“milyen gyorsan múltak el az évek
hipp-hopp máris megöregedtem”
Kezded felsorolni az öregség tüneteit,
amelyek hatására:”a külvilág lassan becsukódik”
Különösen ez a rész fogott meg:
“baj csak az a belső késztetések
meg nem szűntek nem halványulnak
nem lesznek egyre kevesebbek
gyötrő hiánytól szenvedés a holnap”
Sokszor hallani idösebbektöl ugyanezt!
Ugyanazok az érzések élnek bennük,
mint fiatal korukban!
Hiába lassabbak a léptek,gyengül a látás
ésés.
Ezt a jelenséget remekül fejezted ki:
“mért nem csitulnak halnak el a vágyak
hogy ha már nincs ki karjába kapjon
akiért levetnéd a ruhádat”
Gartulálok csoda jó versedre!
Szeetettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Kicsit féltem feltenni ezt a verset /a mait még inkább, ugyanerről szól, csak még meredekebb/, féltem a fogadtatástól, mit szólnak hozzá az emberek. Vannak témák, amikről egyébként sem illik beszélni, egy “öreg” embernek pedig még inkább illetlenség. Úgy gondolom, ez tabu téma, de nem tehetek róla, mindig nagyon őszinte vagyok, máskor is, a verseimben meg különösen, hiszen legbensőbb érzéseimről szólnak. Örülök, hogy pozitív lett a fogadtatás, annak meg különösen, hogy azt írod, mástól is sokszor hallani ilyeneket. Kicsit megnyugodtam.
Köszönöm a dicséretet és a gratulációt.
Szeretettel:
Dona
Legyen szép napod!