Szeretlek, szeretlek, szeretlek!
Nem kell, kimondjam nevedet,
Hisz szeretlek, szeretlek, szeretlek!
Itt vagy létemben, benne, lelkemben!
Lágyan süt le rám a nyári napsugár,
Arcod mosolyát, látom a napban tán?
Barnító fényével aranyozza testem,
Felfedezni vélem, simogató kezed!
Itt érzem bőrömön, a napnak izzását,
Lelkemben érzem, szerelmed, hívását!
Lágy szellő simogat, érintésed érzem,
Fájó szívemben, ezer sebből vérzem!
Miért nem lehet, hogy ketten legyünk?
A boldogságot is együtt vegyük?
A napsugár is, lám süt kettőnkre,
Miért nem vagyunk, együtt örökre?
Féltékeny vagyok a napra,
Hisz ha lát, megérinthet nyomban,
Féltékeny vagyok a szélre,
Ő bármikor simogathat téged!
Szeretlek, szeretlek, téged,
Oly jó, te vagy életem fénye!
Te vagy, a csodás fuvallat,
Miben örökké hallom a hangodat!
Szeretlek, szeretlek Édes,
Te vagy az én napfényem!
Válaszolok rá mindig,
Hisz szeretlek téged,
Örök napom vagy te nékem!
2 hozzászólás
Versedet olvasva azt hittem egy lelkes, szerelmes kamasz írta… aztán megnéztem az adatlapodat… hát nem annnyira kamasz már…:) De a versed tele van izzó szerelemmel, vágyakozással!:) Tetszik!:)
Szeretettel: Zsuzsi
Köszönöm, hogy olvastál!Örülök, hogy tetszett a versem!Tudod szerintem a szerelem nem korhoz kötött! Lásd az én példámat! Nagyon csodálatos, hogy még most is tudok így érezni!Még egyszer köszi, hogy olvastál!Üdv Misi